Művek, írók
Másfél évvel Solt Ottilia halál után – végre! – megjelent Ottilia írásainak két kötetes gyűjteménye.
Mint a torony…
(Moldova Kardos Györgyről)
Moldova György romantikus világában a megalkuvók sokaságával szemben a reménytelenül is tovább harcoló magányos hős képviseli az erkölcsi értéket, függetlenül attól, melyik oldalon áll. Első regényének (Sötét angyal) forradalmár alakjával szemben a Kardos Györgyről írt dokumentum-regényében ezt a romantikus hőst Moldova az egykori állambiztonsági nyomozóban, a pártállami kultúrpolitika kopó lelkű végrehajtójában véli megtalálni.
A szétfoszlott puhaság
(Révész Sándor: A múlt köde)
Újságírók, publicisták gyakran szembesítik a politikusokat korábbi kijelentéseikkel. Révész Sándor ebből a gyakorlatból műfajt teremtett: hónapról hónapra felidézte, amit a közélet közszereplői négy évvel korábban, 1998 júniusa és 2002 májusa között, azaz az első Fidesz-kormány negyvennyolc hónapja alatt mondtak. A szembesítés azonban nem ért véget a szocialista-szabaddemokrata koalíció visszatérésével. Révész 2002 és 2006 között is folytatta a sorozatát, az ekkor keletkezett írások azonban – sajnos – könyvbe gyűjtve nem jelentek meg.
„Egy icipicit igazítottak a világon”
(A Verzió 4 megnyitója)
A Verzió – emberi jogi dokumentumfilmek nemzetközi fesztiválja – évről évre ismétlődő fontos eseménye Budapest kulturális életének. Eleinte kételkedtem, vajon lesz-e közönsége. De már az első Verziónak 2004-ben 2583 nézője volt, és a nézők száma azóta is emelkedik. A fenti szöveget a 2007-es Verzió megnyitóján mondtam el, a Toldi moziban.
Sétál, gondolkodik
(Kertész Péter blogjai)
Pályáját Kertész Péter költőként kezdte, de utóbb újságíró lett, évtizedeken át volt a Magyar Nemzet munkatársa, Pulitzer díjas. Miután lapja jobboldali orgánum lett ő pedig nyugdíjas, és egy súlyos betegség is lehetetlenné tette, hogy újságíróként járja az országot, munkáját bloggerként folytatta. A manapság blognak nevezett jegyzetei, kommentárjai több kötetben jelentek meg. Akárminek nevezzük őket, a blogok is megérdemlik, hogy recenziók jelenjenek meg róluk.
Szegény szörnyetegek
(Tabajdi Gábor – Ungváry Krisztián: Elhallgatott múlt)
Tabajdi Gábor és Ungváry Krisztián hihetetlen munkával, 2003-ig nagyrészt titkosnak minősített anyagok felhasználásával megírta az állambiztonsági szolgálat, illetve azon belül a „belső reakció elhárításával” foglalkozó III/III-as Csoportfőnökség történetét. Az elbeszélés bemutatja, hogyan vált a Párt félelmetes ökle, a sok száz gyilkosságban bűnrészes „ávó” egyre inkább elbizonytalanodó szervezetté. Ez sem akadályozta meg azonban azt, hogy egyes munkatársai a rendszerváltás után is megőrizzék hatalmukat, és befolyásolják az ország demokratikus átalakulásának folyamatát.
Rendőr, hazudj – ha rajtakapnak, az se baj
(Bodoky Tamás: Túlkapások, Tarjányi Péter: Meglátva és megveretve)
A 2006-os zavargások kapcsán a jobboldal hol a baloldali kormányt megingató hősi felkelésről beszélt, hol a békés tüntetőkre rátámadó „gyurcsányista” rendőrség brutalitásáról. A baloldalon ellenben sokan a képernyőre meredve ujjongtak, hogy a rendőrök verik a „fasiszta” tüntetőket. Bodoky Tamás, a tényfeltáró újságíró a törvényesség szempontjából idézi fel a rendőri „túlkpások” áldozatainak történetét, és mutatja be – számos esetben a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédeinek tapasztalatai alapján – a bántalmazó rendőrök ellen indult eljárásokat. Könyve a megingott jogállamiságot képviseli szemben a pártos indulatok és a hamis eszmék zűrzavarával. Az írás második része Tarjányi Péter könyvét ismerteti.
2013-ban, az országgyűlési választások közeledtével az SZDSZ két egykori vezetője, Kis János és Tölgyessy Péter egy-egy nagyszabású elemzést tett közzé arról, mi magyarázza, hogy az 1989-90-ben létrejött köztársaságot Orbán Viktor illiberális demokráciája váltotta fel. A fennálló helyzet elemzésében a két szerző véleménye nem áll távol egymástól, de magyarázatot és kiutat keresve váltakozik nézeteik hasonlósága és különbözősége. A Narancs a cikk szerkesztése során különböző változtatásokat javasolt. Egyetértettem azzal, hogy néhány hónappal a választások előtt nem volna helyes egy a kiúttalanságot kifejező cikket közzétenni, ezért a szövegemet itt-ott módosítottam. A fenti meggondolások az idő múlásával elvesztették jelentésüket, így helyreállítottam az eredeti szöveget: itt közölt változat nem teljesen azonos azzal, ami a Narancsban megjelent.
A Gyepsor méltósága
(Veres Péter)
Írásomnak egy huzakodás az előzménye. 2011. október 2-án a Beszélő, kulturális estet rendezett a Nyitott Műhelyben tiltakozásul a kötelező közmunka bevezetése ellen. A kampányt Ladányi János kezdeményezte, nekem is részem volt benne. Azt javasoltam, hogy a kulturális est műsorában hangozzék el Veres Péter Gyermekharag című írása. Az est szervezője, Ambrus Judit ellenezte az ötletet, vitánkban ő győzött. A novellát a prózamondás csodálatos művészének, Palotai Erzsinek az előadásában hallottam, Veres Péter jelenlétében egy vidéki író-olvasó találkozón, 1967-ben. Elhangzása a Nyitott Műhelyben a nem is olyan távoli, mégis özönvíz előttinek tetsző múlt két jelentős alkotójának emlékét villantotta volna fel: Palotai Erzsiét és Veres Péterét. Be kellett azonban látnom, hogy a rendezvény amúgy is zsúfolt programjába a Veres Péter-írás nem fér bele.
A halott világfa
(Turay Balázs fotóiról)
2008 júliusa és 2009 augusztusa között kilenc fegyveres támadást hajtottak végre többnyire a települések szélén lakó cigány családok ellen. A támadásoknak hat halálos és számos sebesült áldozata volt. A gyilkosságsorozatnak csak a tettesek elfogása vetett véget 2009 augusztusában. Turay Balázs fényképsorozatát az áldozatok és a családjuk iránti részvét ihlette, de a sorozat egésze a rasszista erőszak keltette indulatot is kifejezi.
Elfoglaltuk – mit kezdjünk vele
(Debreczeni József 2006-ról)
Borítékolni lehetett, hogy előbb-utóbb bekövetkezik. „Gyurcsány, takarodj!” kiabálták a tüntetők 2006-ban, a kormánypárti sajtó pedig nyilasoknak, Orbán szervezte futball-huligánoknak minősítette őket. A mostani tüntetők jelszava: „Orbán, takarodj!” A mostani kormánypárti sajtó bolsevik hordáknak, Soros-bérenceknek nevezi őket. Debreczeni József Gyurcsány szellemében értékeli 2006-os ősz eseményeit. Védelmébe veszi még a leszerepelt rendőri vezetőket is, elmarasztalja azokat a jogvédőket, újságírókat, politikusokat, akik – bármi volt is a véleményük az erőszakos tüntetők nézeteiről – elutasították a rendőri brutalitást, a jogsértő erőszakot, akár a tüntetők, akár a rendőrök vették semmibe a jogállam normáit.
Keserű
Ajánlás Bán Zoltán András regényéhez
Album amicorum – Barátok könyve
(Havas Gábor hetvenedik születésnapjára)
Havas Gábor 1944. október 14-én született. Hetvenedik születésnapjára barátai, kollégai, tanítványai on-line emlékkönyvet állítottak össze. A vállalkozást sikerült titokban tartani az ünnepelt előtt. A két kötetes gyűjtemény a személyes jellegű írások mellett számos új kutatási eredményeket bemutató tanulmányt tartalmaz a magyarországi szegénységről, a cigányok helyzetéről, az iskolai szegregációról. Az írás a gyűjtemény bevezetője.
A sárga tekintet
(Fejes Endre halálára)
2015-ben Fejes Endre szinte elfeledett íróként halt meg. Pedig főműve, a Rozsdatemető az 1960-as évek egyik legnagyobb irodalmi és „kultúrpolitikai” szenzációja volt: nem sok regény volt, amely ilyen tömören és ilyen kérlelhetetlen keserűséggel ábrázolta a „létező szocializmus” társadalompusztító világát. A kezdeti támadások után megpróbálták Fejes művét az „érted haragszom” bugyuta formulájával beilleszteni a küzdelmek közepette épülő szocializmus hamis rendjébe. De nem ment. Ahogy Hábetler Janit sem lehetett afféle díszproletárrá átformálni. Csak a harag maradt a számára, a gyilkos indulatba torkolló kétségbeesés.
Billegő nemzeti emlékezet
(Bank Barbara: Recsk)
Bank Barbara, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának felesküdött tagja, lelkiismeretes történész: könyve fő szövegéhez, amelynek terjedelme 300 nyomtatott oldal, 953 lábjegyzet kapcsolódik. Művét ennek ellenére meghökkentő – de nem véletlen – hiányok teszik billegővé.
„1968 óta csak összevész”
Kenedi János: Hogyan kéne embert szeretni?
(Tanulmányok, esszék, tárcák. Osiris Kiadó, 2019. 336 oldal, 3980 Ft)
Kenedi János két különleges képességgel rendelkezik. Elsőként vesz észre jelenségeket, amelyek éppen csak formálódnak az időben. Ez a képessége tette a magyar demokratikus ellenzék egyik kezdeményezőjévé. És hallatlan érzékkel hoz össze embereket, akik összetartoznak, de Kenedi nélkül talán sosem ismerték volna meg egymást. Publicistaként, bármiről ír is, tárgya körül megjelenik az élet.
Jövőkép és pártprogram
Dorosz Dávid Az idő szorításában című könyvéről
Noran Libro Kiadó, Budapest, 2019
Dorosz Dávid könyve akkor jelent meg, amikor a szerző Budapest új főpolgármesterének egyik helyettese lett. Feladata nagyrészt a környezetvédelemhez, a fenyegető klímakatasztrófa elhárításához kapcsolódik, de az ő feladata az is, hogy – Karácsony Gergely kifejezésével – segítsen „átrángatni” Budapestet a huszadik századból a huszonnegyedikbe. Könyve szorongató helyzetkép a jelenről, a világ és Magyarország jelenéről, egyúttal azonban a jövőről is szól, egy politikus, egy politikai csoport jövőképéről, programjáról.