Szerelmeink fájdalmas szabadsága
Orosz társaság ül az asztal körül, a jelenlévők a kereszt- és apai nevükön szólítják és önözik egymást, mintha egy orosz elbeszélést olvasnánk. De a szereplők akár budapesti ismerőseink is lehetnének, a házibuli lehetne Budapest Belvárosában, az Arhangelszk kávéházat hívhatnák Hungáriának vagy New Yorknak is, a szex pedig nemzetközi. Az orosz díszletek csak nyilvánvalóbbá teszik, hogy rólunk szól a mese.
A tiltott, félig-meddig a föld alá kényszerített politikai mozgalmakban, a zárt és kényszerűen összetartó közösségekben óhatatlanul összekeveredik a politika és a szex. Az érzelmi sérelmek politikai konfliktusok formáját öltik, és fordítva. Így volt ez az egykori kommunista mozgalomban. De így volt a hetvenes-nyolcvanas évek demokratikus ellenzékében is. Az általánosító megjegyzés természetesen nem igaz mindenkire, de sokakra igaz. A történet magva az úgynevezett „puha diktatúra” egy különösen brutális akciója. A köré rendeződő szextörténetre a még élő szereplők közül az egyik így emlékszik, a másik amúgy. Ha annak van igaza, aki szerint a történet nem így történt meg, vagy meg se történt, akkor az elbeszélő örülhet: sikerült megírnia egy kitalált történetet, mintha igazi novellista lenne.
Amikor megírtam a Csonka négyest, fogalmam sem volt, hol jelenhetne meg. Végül a Mozgó Világgal próbálkoztam, és a főszerkesztő, némi meglepetésemre, vállalta közlést. Igaz, azt kérte, próbáljam kicsit eltávolítani a szereplőket a vélhető modelljüktől. Ehhez a szerkesztőség segítségét is felajánlotta. Tartottam tőle, hogy a művelet nem lesz sikeres, de azért leültem a feladattal megbízott szerkesztővel. Javaslati képtelenek voltak, de jó alkalmat kínáltak arra, hogy némileg parodisztikus formában megírjam, miféle véleményekkel találkoztam szépírói próbálkozásaim során. Így keletkezett az Előjáték a magas égben. Sejtettem, hogy ennek nem lesz jó vége, mert már tapasztaltam, hogy csípős nyelvű szerzők-szerkesztők nyomban roppant sértődősek lesznek, ha valaki velük gúnyolódik. De bizonyos mazochista kíváncsisággal vártam, mi történik, ha a fő szöveg elé odateszem az Előjátékot. Nem kellett sokáig várnom, hamarosan felhívott a főszerkesztő. Megbeszélte a jogászukkal, mondta, az lebeszélte a publikálásról, mert az érintettek milliós sérelmi díjra perelhetik a folyóiratot. Nem érdemes most érvelni, miért tartottam képtelenségnek, hogy bárki pereljen, hiszen a szöveg kényes részei megjelentek a 2000-ben, és senki egy szót sem szólt ellene. A történet azonban jól mutatja, hogyan teszi a félelem cenzorrá a sajtószabadságban érdekelt szerkesztőt is. De hiszen ilyen világban éltük le az életünket, miért csodálkozunk, ha tovább élnek bennünk a begyakorolt félelmek?
Ebben a történetben a politika csak háttérként van jelen. Ezért a szex, a nem megfelelő körülmények ellenére szabadon érvényesülhet, akár az örömzene.
Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága 2015. június 26-án kimondta: ellentétes az amerikai alkotmánnyal, hogy az USA egyes államainak hatóságai nem engedélyezik azonos nemű párok házasságát. A vitában ellenérvként elhangzott, ha azonos neműek összeházasodhatnak, kettőnél több személy miért ne köthetne házasságot. Ez a gúnyos érvelés ismerős volt, ezt mondogatták, inkább a folyosón, mint az ülésteremben egyes magyar képviselők is, amikor a magyar Alkotmánybíróság állt döntés előtt az azonos neműek házasságának kérdésében. Megpróbáltam komolyan venni az érvelést, és feltettem a kérdést, vajon mi szól három vagy négy személy házassága ellen. Cikkem, mint várható volt, kevert némi vihart: gúnyos kommentek sokasága jelent meg a sajtóban és az interneten. Viszont megkeresett a Polamória zárt facebook csoport is, amelynek addig a létezéséről sem tudtam, és meghívtak a körükbe. Kedves, művelt, nyitottan és etikusan gondolkodó lányokat és fiúkat ismertem meg. Nem gondoltam, hogy a nyolcvan közelében még új barátokra tehetek szert.
Megszerettem azokat a nálam jóval-jóval fiatalabb lányokat, akiket a Poliamória csoportban ismertem meg (és persze megkedveltem az ott megismert fiúkat is), így örömmel fogadtam el a felkérést, hogy nyissam meg a PoliLove fesztivált. Ez egyúttal jó alkalom volt arra is, megpróbáljam végiggondolni, mennyiben más a poliamória híveinek a világlátása, mint a régi libertinusoké.