Budapesti Hyde Park Corner
A könyvtár beszédeket tartalmaz. Tekintettel a hűvös időre vagy az idő rövidségére a szöveget többnyire erősen lerövidítettem, itt azonban a teljes, megszerkesztett szöveg olvasható, amely rendezvényt követő napokban nyomtatásban is megjelent.
A demokratikus ellenzék rangja
Gondolatok Solt Ottilia halálának tizedik évfordulóján
Solt Ottilia halálának tizedik évfordulóján – vitázva a múlt baloldali és jobboldali kisajátítóival meg persze az úgynevezett reálpolitikusokkal – arra próbáltam emlékeztetni a netán odafigyelőket, hogy milyen fontos szerepet játszott a szovjet rendszer összeomlásának folyamatában a demokratikus ellenzék Moszkvában, Prágában és Budapesten is. Írásom végén azt a reményemet is kifejeztem, hogy mire az újszülött unokáim felnőnek, lesz Budapesten utcája Solt Ottiliának. Most az unokáim tízévesek. Albert Flórián utca már van. Hogy tíz vagy tizenöt év múlva lesz-e Solt Ottilia utca, abban már kevésbé vagyok biztos, mint tíz évvel ezelőtt.
1968. augusztus 20-án a budapesti Cseh Centrum és a Gödör Klub cseh összművészeti fesztivállal emlékezett meg a Csehszlovákia elleni intervenció negyvenedik évfordulójáról. A Csehszlovákia elleni intervenció bebizonyította, hogy a szovjet típusú szocializmus nem formálható át emberarcú szocializmussá. Putyin arra törekszik, hogy újjáépítse a szétesett birodalmat. Térségünkben a putyinizmust nem is kevesen vonzó példának tekintik. A Prágai Tavasz és a Csehszlovákia elleni intervenció nem távoli múlt. Tanulságai nagyon is időszerűek.
A tüntetők az Alkotmánybíróság jogkörének megnyirbálása ellen tiltakoztak, az AB épülete előtt. A szervezők olyanokat kértek fel megszólalásra, akik nem kötődtek a parlamenti ellenzék pártjaihoz. „Jóslataim” közül igaznak bizonyult, hogy téved az, aki a Fidesz-kormányzás gyors összeomlását reméli. A másik jóslatom, hogy a Fidesz el fogja veszteni a választást, egyelőre nem bizonyosodott be. Az a megjegyzés azonban, hogy a narancsuralom jövője attól függ, lesz-e kire szavazni a Fidesz ellenében – ma is igaz. Elhangzott a Lehet Más a Politika tüntetésén, 2010. november 3-án.
A volt köztársasági elnök születésnapját ünneplő konferenciát úgy rendezték meg, hogy azon Göncz Árpád hívei mellett egykori politikai ellenfelei is szót kapjanak. Zárszavamban azt igyekeztem hangsúlyozni, az Elnök kiélezett helyzetekben, szembe kerülve a parlamenti többséggel vagy a miniszterelnökkel, mindig arra törekedett, hogy legsúlyosabb konfliktus se torkolljon jóvátehetetlen tragédiába. Kevés embernek köszönhet annyit az ország, mint a szelíden mosolygó „Árpi bácsinak”.
Elhangzott 2013. március 30-án, a Fidesz székháza előtt rendezett tüntetésen. A beszédet szerencsétlen technikai körülmények között mondtam el, egy rozoga széken állva, a kezemben egy rosszul működő hangszóróval. Mégis örültem, hogy tüntetés fiatal, civil kezdeményezői hajdani politikus létemre felkértek a beszédre.
Joachim Gauck, a Német Szövetségi Köztársaság államelnöke Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének és újratemetésének évfordulója alkalmából érkezett Magyarországra. A hivatalos látogatást megelőző este találkozott azokkal, akikkel már a rendszerváltás előtt, illetve rendszerváltás első éveiben kapcsolatba került. Az összejövetelre írtam az itt közölt, pohárköszöntőnek szánt – eredetileg német nyelvű – beszédet. A találkozón mégis úgy éreztem, visszás lenne egy ilyen hosszú szöveget felolvasni, és a beszédet inkább írásban adtam át az elnöknek illetve munkatársainak.
A Csillagos házak napján két egykori csillagos ház előtt mondtam rövid beszédet. A harmadik helyszín a Bajcsy-Zsilinszky úton volt, a Magyar Helsinki Bizottság akkori irodája előtt. A csillagos házak helyett a menekültekről beszéltem, mert úgy véltem (és jelenleg is úgy vélem), a zsidók gettóba zárása és a menekülők fogva tartása egyazon szellemiség megnyilvánulása.
A Migráns Szolidaritás (MigSzol) csoport nagygyűlésének több ezer résztvevője a Deák térről a Duna-partra vonult, majd a kormány „nemzeti konzultációjának” kérdőíveiből papírhajót formálva vízre bocsátották a kicsinyke flottát. Az én beszédem azonban tévesnek bizonyult. Az embertelen uszítás a háború elől menekülők ellen nemzetközi jelenséggé vált, és veszélyezteti azokat az értékeket, amelyek a második világháború szörnyűségei nyomán váltak egyetemesen elfogadottá a civilizált világban.
„Lesz még idő, amikor ismét a szabadság, a jog és az igazság fognak uralkodni az erőszak helyett. Magyarország jövője és nemzetünk becsülete szempontjából nem közömbös, hogy mi lesz akkor eljárásunkról a művelt emberiség véleménye” – írta Slachta Margit 1941-ben. Sorai a messzi jövőbe világítanak, fényük a jelenig ér. Szakály Sándor, a Veritas intézet igazgatója idegenrendészeti intézkedésnek minősítette húszezer ember kitoloncolását a biztos halálba. Orbán Viktor idegenrendészeti intézkedésnek minősíti, hogy semmibe veszi a nemzetközi jogot, kerítéssel állja útját a háború elől menekülőknek. Az embertelenség azonban túlmutat önmagán, a magyar nemzet becsületét járatja le. A katolikus szerzetesnő jól látta ezt. A mai „keresztényeknek” az ő példájából kellene tanulniuk.