Kőszeg Ferenc honlapja

A Fidesz három egymást követő választási győzelme Orbán Viktor kormányzásának ellenzőiben, így e sorok írójában is, megerősítette azt az érzést, hogy a NER uralmának csak valamilyen nemzetközi kataklizma vethet véget. Az önkormányzati választás eredménye ellentmondott a pesszimista jövőképnek. Ahhoz azonban, hogy a 2019-ben felderengő reményből 2022-ben választási győzelem legyen, egyebek közt arra van szükség, hogy a liberális közvélemény hagyjon fel szokásos fanyalgásával, rosszkedvű huhogásával, bízzon az ellenzéki városvezetésben, és álljon az általa megválasztott képviselők, mindenekelőtt Karácsony Gergely mellé. Ez a támogatás azonban nem jelenti azt, hogy kritikus véleményünket, mindenekelőtt morális kérdésekben, el kellene hallgatnunk.  Az Élet és Irodalom karácsonyi számába írt cikkemben a napi politikától már visszavonult egykori politikusként ezt az üzenetet próbáltam megfogalmazni.

 Vajon mekkora a felháborodás ereje?

Martinuzziak kora jött újra. Összeszorított
fogak, keserű alkuvás, erdélyi ravaszság.
Már látom a csukott ajk s nyitott szem hőseit.
Babits: Politika

(Huhogók) Nyolcvan felett az ember, bármiről essék is szó – emlékezik. Nekem a legfényesebb emlékeim közé tartoznak a Szabad Demokraták Szövetsége megalakulásának a napjai, meg utána, a kezdő lépések, a lobogó hangulatú tagtoborzó gyűlések Veszprémben, Szombathelyen, aztán a négyigenes népszavazás, a szinte nem is remélt győzelem, majd pedig a népszavazás után az SZDSZ népszerűségének meredek emelkedése egészen a választásig. De ezeket az arany napokat is elfelhősítette az örök kételkedők és nagyokosok kesernyés mekegése: ez a társaság, amely a szellőzést nem tudja megoldani a megbeszélései színhelyén, ez akar pártot alapítani? Elhamarkodott volt az alakuló ülés meghirdetése: lézengeni fognak a Jurta Szinházban. A párttá alakulás ellenzői óriási többségben lesznek, már most gondoskodni kellene egy másik helyiségről, hogy ott a mi kisebbségünk megalakíthassa a pártot. Jó ötlet volt ez a népszavazás, de a legjobb lenne elfeledkezni róla: egyrészt érvénytelen lesz, mert kevesen mennek el szavazni, az államelnök megválasztásának kérdésében pedig Pozsgay hívei fognak győzni. Az aggályok egy része korántsem volt alaptalan. Nekem mégis a jiddis eredetű, főképp a berlini zsargonban használatos kifejezés visszhangzott a fülemben, amely a nácik egyik kedvenc szitokszava lett: Miesmacher. A huhogók, a leszólók, a titkos kárörvendők. A történelemből tudjuk, 1989–90-ben a huhogóknak nem lett igazuk.

2019. október 13-án újra megtörtént a csoda: a legyőzhetetlennek vélt Fidesz súlyos vereséget szenvedett. A Fővárosi Közgyűlésben, amelyet a parlamenti kétharmad a fideszes polgármesterek klubjává alakított át, biztos többségbe került a kormány ellenzéke. Még nagyobb meglepetés, hogy az ország 23 megyei jogú városa közül 10-ben ellenzéki városvezetés jött létre. Október 13-a nem győzte le Orbánt, de megállította a 2010 óta tartó győzelemsorozatát. Hogy ez a kezdet vége-e, ahogy Churchill ígérte 1942-ben, az el-alameini győzelem után, vagy csak egy fekete nap marad az Orbán-uralom krónikájában, az az ellenzéki erők elszántságán és fegyelmezettségén meg a társadalom felháborodásának az erején is múlik.

(Lesz-e stadion?) November második felében az új önkormányzatnak a közvéleményt erősen megosztó kérdésben kellett döntenie. Budapest korábban elnyerte a 2023-ban esedékes atlétikai világbajnokság megrendezésének a jogát. Ehhez új stadiont kell építeni; a helyét már ki is jelölték a Ferencvárosban. Karácsony Gergely ellenben a kampányában stadionstopot ígért. Ha a főváros hozzájárul, hogy újabb stadion épüljön Budapesten, az új főpolgármester hívei joggal mondhatják, olyan emberre szavaztak, aki a kampánya során a levegőbe beszélt. Igaz, Karácsony Gergelynek lett volna egy lehetősége, hogy keresztbe tegyen a kormánynak. Sebastian Coe, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnöke (egykor középtávfutó olimpiai bajnok) levelet írt a Magyar Atlétikai Szövetségnek és a magyar kormánynak. Ebben hangsúlyozta, a demokratikusan megválasztott, új városvezetésnek joga van arra, hogy kialakítsa a maga álláspontját. Ha a főváros nem akarja, nem lesz stadion, nem lesz világbajnokság. Akkor azonban a nemzetközi szövetségnek sürgősen új helyszínt kell keresnie a világbajnokság számára. Karácsony november 25-én sajtótájékoztatón ismertette a stadionépítés elfogadásának öt pontba foglalt feltételrendszerét. Az első – és talán a legfontosabb – feltétel: a kormány az elkövetkező öt évben biztosítson ötvenmilliárd forintot a budapesti járóbeteg- és szakellátás fejlesztésére. November 27-én a Fővárosi Közgyűlés elfogadta az ötpontos feltételrendszert, méghozzá egyhangúlag. A kormánypárti városatyák egyetértő szavazata azt sugallta, hogy a feltételeket a kormány is elfogadja. És valóban: a maga dicsekvő, de egyúttal kibúvókat is kereső módján így nyilatkozott a kormány is. Karácsony még a közgyűlési szavazás előtt a honlapján üzent a kormánynak: „Ha azt gondolják, meg lehet bennünket osztani, lehet a feltételek közt szemezgetni, hát baromi nagyot tévednek”. A barátait mégsem győzte meg. „A kampányban azt ígérted, hogy STADION STOP – írta a honlapra az egyik kommentelő. Barátsággal kérdem, az atlétikai stadion nem stadion ??? (…) Nem mismásolás kell, Gergő, hanem odacsapás!” Hasonlóképpen beszélt, közvetlenül a közgyűlési szavazás után az ATV A nap híre című műsorában az egyik legrokonszenvesebb, legfelkészültebb újságíró, Ónody-Molnár Dóra (tartalmilag idézem, nem szó szerint): Tarlós veresége azt jelentette: elegünk van. Elegünk van a rossz egészségügyből, a lopásból, a stadionokból. (…) Ezek után néhány héttel elkezdődik egy alkudozás a kormánnyal.

Csakhogy… Karácsony Gergely közvéleménykutatást rendelt a Závecz Research-től; a közvélemény-kutatók a felmérést november 22 és 26 között 1000 fős mintán végezték el. Tíz válaszadóból kilenc együttműködést vár mind a kormánytól, mind a főpolgármestertől. Ellenzékből politizálni más dolog, mint kormányzati pozícióból. Márpedig Karácsony Gergely és a Fővárosi Közgyűlés Budapesten kormányzati pozícióban van, döntéseivel létre hozhat és megakadályozhat dolgokat, döntései során egyszerre kell mérlegelnie a döntés valóságos hasznát és kárát, valamint a közvéleményre tett hatását.  Ez a kettő nem feltétlenül esik egybe. Az önkormányzat nehezebb helyzetben van, mint a kormány. A kormánynak csak négy évenként kell szembenéznie politikája meg- és elítélésével, Orbánnak pedig, jórészt az ellenzék megosztottsága következtében, sikerült megúsznia a választók elmarasztaló verdiktjét, az első súlyos intő jelet kilencévi kormányzás után, idén két hónapja kapta meg. A Fővárosi Önkormányzatnak nem áll a rendelkezésére ilyen hosszú haladék: a kormány nap mint nap arra törekszik, hogy lejárassa budapesti ellenzékét, és ha a főváros döntése népszerűtlen, az akkor is a kormány kezére játszik, ha a fővárosnak igaza van. A politika nem a kanti kategorikus imperatívuszok közegében zajlik, hanem egy olyan közegben, amelyben a támogatások és elutasítások mutatója folyamatosan rezeg. Ez nem jelenti azt, hogy a politikusnak mindig döntései népszerűségére kell figyelnie. Az emberi jogok ügye, az egyenlő bánásmód elve, a demokrácia eljárási szabályainak a tiszteletben tartása olyan erkölcsi parancsok, amelyek ellen tiszteséges politikus nem véthet(ne).  De hogy pontosan mely döntések tartoznak ebbe a körbe, és hogyan kell eljárni azokban a kérdésekben, amelyek nem ide tartoznak – erre nincs receptkönyv a politikában. 

(„Csukott ajk s nyitott szem”) Valamikor, nem is olyan régen a huhogók körében szinte divat volt sorra venni Karácsony vétkeit. A Medián elemzőjeként, majd főként Horn Gábor államtitkársága munkatársaként belelátott az SZDSZ belső ügyeibe, jelen volt a párt bizalmas megbeszélésein, holott közben mind szorosabbra fűzte a kapcsolatát a színre lépő LMP-vel. Az LMP egyik vezetőjeként, szembe szegülve a párt többségi határozatával, Bajnai mozgalmához csatlakozott, együtt az LMP nyolc képviselőjével a párt tizenöt fős frakciójából. Zuglói polgármesterként elnézte mind az MSZP-nek, mind a Fidesznek a rossz szagú üzleteit parkolási ügyekben. Támogatta az MSZP-vel szembe forduló Botka Lászlót, majd kihátrált mögüle. Olyan volt, mondja néhány jól tájékozott újságíró, amilyen Tarlós Óbudán. 1994-től Tarlósnak nem volt pártja, hiszen hátat fordított az SZDSZ-nek. Nem vett részt sötét ügyletekben, de mindenkiről mindent tudott, mindent feljegyzett, és ha bizonytalan volt a többsége, emlékeztette a képviselőket, mit tettek ekkor, mit meg akkor. Vajon ez a jellemzés, ha egyáltalán igaz, dicséret vagy szidalom?  Akár azt is mondhatjuk, egy politikusnak a mai világban ilyennek kell lennie: „Martinuzziak kora jött”. A stadion-ügyben elért kompromisszum után, és még inkább azután, hogy a főpolgármester a november 9-i húszezres nagygyűlésen határozottan kiállt a színházak függetlensége mellett (bár azt nem tudta megakadályozni, hogy a bosszúra vágyó parlamenti kétharmad megszavazza a színházak szabadságát súlyosan korlátozó új törvényt) a korábbi fanyalgások egyszerre elenyésztek.

Főpolgármesterségének két hónapja alatt Karácsony személyiségének a megítélése hatalmasat változott. Kiderült, hogy gesztusainak kisfiús bizonytalansága, amelyet Tarlósék plakátokon gúnyoltak, keménységet takar. Már a Fővárosi Közgyűlés első ülésén határozatba foglalták, hogy Budapesten klíma-vészhelyzet van, hogy a főváros tulajdonában lévő vállalatoknál nem alkalmazható az „önként vállalt túlmunkáról” szóló jogszabály, a rabszolgatörvény. Ugyancsak az első ülésen menesztette a főpolgármester a Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóság éléről dr. Pető Györgyöt, a Városháza erős emberét. (Pető az állambiztonsági szolgálat amerikai relációban dolgozó kémelhárító tisztje, 2002-től az MSZP színeiben óbudai alpolgármester volt, majd 2009-től szocialista képviselő létére Tarlós főpolgármesterré választását támogatta, a fővárosi cégeknél pedig informátor-hálózatot épített ki.) December 3-án Karácsony a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. vezérigazgatójának mondott fel, mert az két nappal az új közgyűlés megalakulása előtt másfél milliárd forintos szerződést kötött a Mészáros-csoport egy cégével, és erről nem számolt be az új városvezetésnek. Ezek az intézkedések elég látványosan cáfolták az új főpolgármester „kisfiús bizonytalanságának” a legendáját. 

(Ki kit győz le?) Az ellenzéki koalíció számára a legnagyobb veszély a jelen pillanatban a győztes pártszövetség pártjainak  versengése és marakodása. A versengés természetes, a „Ki kit győz le?” kommunista gyakorlatának a visszatérése ellenben katasztrófa lenne. Szerencsére ezt a pártok is tudják, és csak suttogva mondják el a véleményüket szövetségeseikről. Fő ellenségnek a saját táborukon belül a legtöbben az MSZP-t tekintik. 1989-ben, a demokratikus köztársaság születése napján tíz- és tízezrek kiáltották a Kossuth-téren: soha többet kommunizmust. Kádár János pártjának utódpártja aprócska pártként került be a parlamentbe, sokan gondoltuk, hogy a maradékpárt hamarosan el fog tűnni. „Kár büdösödni” sürgette Petri György 1990 táján a távozásukat. Tévedett, tévedtünk. 1994-ben – ahogy Eörsi István írta – nyolc futball-csapatnyi kádárista káder foglalt helyet a parlamentben. Sok ellenzéki szavazó azt várja Karácsony Gergelytől, hogy rázza le magáról emeszpés terhét, szabaduljon meg tőlük, akik üzleti és politikai ügyekben is számos alkalommal összejátszottak a Fidesszel. Csakhogy 2018-ban az MSZP, méghozzá a Párbeszéddel együtt a szavazatok 12 százalékát kapta meg, és a Fővárosi Közgyűlésben is hét képviselőjük van. És a képviselők számánál is fontosabb, hogy azok a pártok, amelyek most először kerültek hatalmi pozícióba, káderhiánnyal küzdenek. 2006-ig az MSZP uralta az önkormányzatokat – nekik az akkori merítésből bőven vannak mozgósítható embereik. Annyi rosszat talán senkiről sem hallottam, mint Molnár Zsoltról. Ezek nem titkos adatok, megtalálhatók az interneten: skinheadként kezdte, hasznot húzott Rogán ingatlanügyeiből, ma pedig az MSZP képviselője, budapesti elnöke. 

Beszélgetőpartnerem a fejét rázza: Molnár Zsoltról addig vannak az emberek rossz véleménnyel, amíg nem ismerik. Az ő diplomáciai ügyessége, tárgyalóképessége nélkül nem egyeztek volna meg a pártok, nem jött volna létre koalíció. Kérdezősködöm Gyurcsányról is, azt gondolnám, csupa jót fogok hallani, hiszen a Kádár-rendszer MSZP-politikussá lett egykori funkcionáriusai közül Gyurcsány volt az, aki következetesen szembe fordult az államszocializmussal. Ezzel szemben azt hallom, Gyurcsány ellenzéki politikusnak éppen olyan hebehurgya, amilyen miniszterelnöknek volt: naponta új ötletei támadnak, az előzőt elfelejti, az újhoz minden áron ragaszkodik. Legyen Kálmán Olga is főpolgármester-jelölt, vetette fel váratlanul. A DK vezetése ellenezte az ötletet, a főnök azonban keresztülvitte.  Szorongva hallgattam ezeket a szövegeket. Az országgyűlési választásig temérdek idő, két és fél év van még hátra. Mi lesz az ellenzéki összefogással, ha pártjai leszólják egymást, ha nem bíznak egymásban?  

November elején Erzsébetváros és Újbuda polgármestere, Niedermüller Péter és László Imre Czeglédy Csaba ügyvédi irodáját bízta meg az önkormányzat és az önkormányzat irányítása alá tartozó cégek átvilágításával. Mindkét polgármester a DK politikusa. November 9-én Orosz Anna, Újbuda momentumos alpolgármestere nyilvános facebook bejegyzésben bírálta a döntést. Czeglédy Csaba ellen ugyanis büntetőeljárás folyik bűnszervezetben, üzletszerűen elkövetett, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás és gazdasági csalás bűntette miatt. Korábban Czeglédy Gyurcsány, illetve Botka László ügyvédjeként több sajtópert megnyert, Czeglédy szerint ezek miatt indított az ügyészség koncepciós eljárást ellene.  Igen ám, de Czeglédyt 2002-ben adócsalás, magánokirat-hamisítás és a számviteli fegyelem megsértése miatt jogerősen (két évre felfüggesztve) 1 év 4 hónapi börtönbüntetésre ítélték. Ügyvédek, így a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédei is, számos pert nyertek kormánytagokkal, fideszes politikusokkal szemben, büntetőeljárás egyikük ellen sem indult. Ennek ellenére Gyurcsány kitart ügyvédje mellett, és ezt a DK más tagjaival is elfogadtatja. A Momentumot sokan tekintik a korai Fideszre emlékeztető, pozíciókra törő pártnak, A DK elleni fellépésüket is így értékelik, hiszen a nyilvános vita ellentétes azzal az igénnyel, hogy a szövetkezett pártok ne marják egymást a nyilvánosság előtt. 

Kádár azt tekintette Nagy Imre legsúlyosabb bűnének, hogy a párton belüli ellentéteket „kivitte az utcára”.  Az együttműködő demokratikus pártokban azonban nincs és nem is lehet senki, aki megtilthatja, hogy a közéleti erkölcsöt érintő ügyben egy párt vagy egy politikus kimondja az igazságot. Meggyőzően írta bejegyzésében Orosz Anna, a Czeglédy-ügy „öngól: a teljes ellenzék hitelességét rombolja (…) Ez a koalíciós városvezetés közös morális követelményeibe nem fér bele”.

(A felháborodás ereje) Hangozzék bármilyen valószerűtlenül, az Orbán-rendszert, ha valami, a morális felháborodás fogja elsöpörni. Október 13-án a főváros, a fél ország mondta: elég volt. Elegünk lett a lopásból, a mutyizásból, a bennfentesek gátlástalan gazdagodásából. De talán még inkább a hazudozásból, az álszentségből. És voltak elegen, akik a felháborodásukat a szavazófülkében is ki bírták fejezni. Az összefogás kezdeményezője, katalizátora a Párbeszéd, Karácsony Gergely barátainak kicsi szervezete volt. Jó látni ezeket az embereket, akik az ellenzéket is csúzként szaggató ellentétek közepette évek óta összetartanak. Akik bíznak egymásban, akik – furcsa leírni itt ezt a szót – szeretik egymást. Engem, ismét a korom tünete, a negyven évvel ezelőtti szamizdat Beszélő szerkesztőségére emlékeztetnek. Közöttünk is voltak ellentétek, időnként kinevettük egymást meg, hál’ Istennek, önmagunkat is. De sosem volt kétséges, hogy összetartozunk, hogy barátok vagyunk. Úgy hiszem, a Párbeszéd volt az első, amely belátta, de most már mintha a többi szervezet is ráébredt volna, hogy az összefogás pártjai – egy csapat.  Hogy győzni csak akkor tudnak, ha egy szervezetként, lehetőleg közös névvel indulnak neki a választásnak. Ha már nem lesz értelme köztük  a komcsizásnak, a gyurcsányozásnak, de annak se, hogy fiatalabb társaikat holmi törtető yuppie-knak tekintsék. Mert amire szövetkeztek az több mint a kormány leváltása, az rendszerváltás. A hatalom birtokosai mindent meg fognak tenni ellenük, mert ők meg azt tudják, ha egyszer elvesztették a hatalmukat, nem ülhetnek vissza az ellenzéki padsorokba, hogy kivárják a következő választást. Akkor indulhatnak elődjük, Rákosi Mátyás nyomába, hogy ott rejtőzzenek el a kirgizisztáni Tokmok városában. 

Boldog karácsonyt, Gergely! Boldog karácsonyt, Budapest!

Élet és Irodalom, 2019. december 19.
15 133 karakter