Spilák Zsuzsanna fotóművész képsorozatot készített egy asszonyról, aki szabadságvesztés büntetését töltötte. Egyike volt azoknak, akik a börtönkórházban szülték meg gyermeküket, így a gyerek hat hónapos koráig együtt lehetett a gyerekkel. Az elítéltre vonatkozó korlátozások nem vonatkoznak sem a gyerek apjára, sem a gyerekre. Ezért az apa pert indított a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokság ellen, és nyert. Ez tette az ügyet egy jogvédő számára is különösen érdekessé.
Anya a börtönben
Spilák Zsuzsanna fotókiállítása elé
2002 tavaszán Kiss Ferenc Ádám személyiségi jogai védelmében beperelte a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságát. A per tárgya az volt, hogy a büntetés-végrehajtás akadályozta, hogy Ádám, a III. rendű felperes 2001. július 3. és 2002. február 26. között folyamatosan együtt legyen az I. rendű felperessel, továbbá 19 napon át meggátolta, hogy találkozzon a II. rendű felperessel, és találkozásaik elé a továbbiakban is akadályokat gördített. 2002. április 23-án kelt ítéletében a bíróság megállapította, hogy az alperes jogsértést követett el, egyúttal azonban elismerőleg vette tudomásul, hogy az alperes időközben megtette a szükséges intézkedéseket a jogsértés megszüntetése és a további jogsértés megakadályozása érdekében. A felperest Kárpáti József, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje képviselte.
A III. rendű felperes először veheti a kezébe
az I. rendű felperest (Spilák Zsuzsanna felvétele)
Mindez talán nem hangzik különösebben érdekesnek, a tisztelt jelenlévők pedig megkérdezhetik, mi köze van mindennek ehhez a mostani eseményhez, hiszen mi azért jöttünk össze, hogy megtekintsük Spilák Zsuzsa fotóművész képeit. Nos, ami az érdekességet illeti, elég talán annyit megemlíteni, hogy a III. rendű felperes az ítélethirdetés idején mindössze kilenc hónapos volt, a jogsértést pedig születése pillanatától, azaz 2001. július 3-ától mintegy hét hónapos koráig kellett elviselnie. Az első rendű felperes. Ádám édesanyja 2000 késő őszén, kezdte meg büntetése letöltését. Rablásért ítélték el négy év börtönre. Ekkor már terhes volt. Élettársával, Kiss Ferenccel a szülés előtt, a kalocsai börtönben kötöttek házasságot. Ádám a büntetés-végrehajtás központi kórházában született meg. Az akkori szabályok azt mondták ki, ha a fogvatartott a börtönkórházban szüli meg a gyermekét, hat hónapig a kórházban maradhat, a gyerekkel azonban csak a szoptatás idején lehet együtt, alkalmanként húsz percig; ezt az időtartamot később 35 percre emelték. Az apa a gyereket az általános szabályok szerint látogathatta, azaz általában havonta egyszer. Így történhetett meg, hogy Ádámot az apja először élete 19. napján láthatta. Kiss Ferenc logikusan gondolkodott, logikusabban, mint a börtönhatóságok. Az elítéltek jogait a börtönszabályok korlátozzák, ez a büntetés része. Csakhogy ő nincs elítélve, és az újszülött sincs elítélve: milyen alapon korlátozzák a hatóságok, hogy megsimogassa, a kezébe vegye a gyerekét, ahogy minden apa megteheti. Minthogy a kérdésére nem kapott választ, s nem is kaphatott, hiszen a jogszabályok hallgattak erről a kérdésről, pert indított. Ehhez csatlakozott az anya, aki azt kifogásolta, hogy a szoptatási idő tartamáról semmilyen jogszabály nem rendelkezik.
Nem akarok itt politizálni, azért jöttünk, hogy megnézzük Zsuzsa képeit, nem azért, hogy a magyarországi börtönviszonyokat értékeljük. Tény azonban 1999-től kezdve a büntetés-végrehajtás mondva csinált ürügyekkel visszavett egy sor reformot, amelyet a rendszerváltást követő években vezettek be. Drasztikusan lecsökkentették például az intézet elhagyásával járó jutalmazások számát. Ez a gyakorlat bizonyosan ellentétes a büntetésnek azzal a céljával, hogy elősegítse az elítéltek visszailleszkedését a társadalomba, Voltaképpen jól jött tehát a Dávid Ibolya vezette IM-nek, hogy mintegy ellentételezésként tehetett valamit a börtönben szülő anyák humánusabb elhelyezéséért. Annál is inkább szükség volt erre, mert az Európa Tanács 2000-ben ajánlást fogalmazott meg a börtönökben létrehozandó anya-gyermek egységek érdekében, ahol az elítélt nők gyermekbarát környezetben lehetnek együtt gyerekeikkel. Ennek is része lehetett benne, hogy a Kiss-család ügye kapcsán villámsebességgel létrehozták, és 2002. február 26-án nagy sajtónyilvánosság előtt megnyitották a kecskeméti bv. intézetben a húsz fő befogadására alkalmas anya-gyermek egységet. Itt töltötte a büntetését e képek „modellje” Erzsi.
Erzsi élete, sorsa a mélyszegénységben élő falusi cigányok sorsát példázza. Meg azt is, hogyan zárulnak le egy tehetséges, a helyzetéből kiemelkedni vágyó ember előtt a kitörés útjai. Erzsi apja munkát évek óta nem kapott, fémgyűjtésből élt. Egy másik fémgyűjtő feljelentette lopásért, nyilvánvalóan féltékenységből. Hogy megalapozottan-e vagy sem, nem tudom. Az azonban biztos, egy Szabolcs megyei helyi bíróságon nem szoktak nagy ügyet csinálni egy fémgyűjtő cigány elítéléséből. Lopásért ítélték el Erzsi testvérét is. Erzsi hét osztályt végzett el, jól tanult, nagyon szépen rajzolt, óvónő szeretett volna lenni. De aztán férjhez ment, gyerekei születtek, a férje elhagyta, a tanulási álmait fel kellett adnia. Ellene is eljárás indult lopás miatt. Talán megúszta volna börtön nélkül. Csakhogy időközben őrizetbe vették az apját. Az apa vissza akart menni a házba a gyógyszeréért, a rendőrök azonban nem engedték. Erzsi elvesztette a fejét, megütötte az egyik rendőrt. Hivatalos személy elleni erőszakért letöltendő szabadságvesztést szoktak kiszabni. Kivéve persze, ha az elkövetők csoportosan, felfegyverkezve a Szabadság téren sebesítenek meg száznál több rendőrt: az ő eljárásukat elégségesen, magyarázza jogos felháborodásuk a kormány politikája miatt, így ők nyolc év fegyház helyett csak felfüggesztett börtönbüntetést kapnak. Ez a nagyvonalú tolerancia azonban nem vonatkozik a szabolcsi cigányasszonyra. Erzsire összbüntetésként egy év nyolc hónapot szabtak ki.
Elhangzott a Gödör Klubban, 2009. október 29-én
5 343 karakter