Kőszeg Ferenc honlapja

2013. február 26-án Lázár János, akkor éppen a Miniszterelnökség államtitkára, a titkosszolgálatok feladatairól tájékoztatta a nyilvánosságot. A titkosszolgálat feladata például, hogy felderítsék, mi motiválja az Európai Uniót, hogy újra meg újra kötelességszegési eljárásokat indít Magyarország ellen. A cikk felidézi a kommunista titkosszolgálat jelentős eredményeit: Rómában a papi hírszerzők megszerezték a pápai magánkihallgatások szó szerinti jegyzőkönyvét, Németországban a magyar titkosszolgálat által beszervezett Conrad Lee őrmester harmincezer oldal szupertitkos dokumentumot fényképezett le, és juttatott el végső soron a szovjet hírszerzéshez.

Hírszerzőink és az Unió

Az Információs Hivatal (IH) költségvetési támogatása 2013-ban 10 milliárd forint fölé emelkedik. A 2012-es költségvetéshez képest ez 31 százalékos emelkedést jelent. A felsőoktatás költségvetési támogatása ezzel szemben nominálisan 28 százalékkal csökken. Az IH száz új munkatársat vesz fel, az egyetemeknek szellemi és fizikai erejük teljében lévő professzorokat kell nyugdíjba küldeniük. Kézenfekvő a megoldás: vegye fel az IH a professzorokat. Tudnak nyelveket – az IH-nál ez kiemelten fontos szempont. Nádasdy Ádám mint Shakespeare fordítója otthonosan mozogna nemcsak II., de I. Erzsébet udvarában is.

Felderíthetné, hogy Essex összeesküvése nem irányult-e voltaképpen Magyarország ellen, és nem törekedett-e Nelson admirális a körmöci arany világpiaci értékének a lerontására. Még többet érne, hogy a professzor Dantét is fordít, hiszen Olaszország a magyar hírszerzésnek mindig is főiránya volt. A Dante-vonal most, XVI. Benedek pápa lemondása után különösen fontos, hiszen a firenzei költő a pokol bejáratánál személyesen is találkozott V. Celesztinnel, az utolsó pápával, aki Benedek előtt lemondott Szent Péter trónjáról. Friss információi esetleg segíthetnek abban, hogy a conclave ne holmi éjszínű erdei gorillát válasszon pápává, hanem Erdő Pétert, aki Orbán Viktorral és Schmitt Pállal együtt már három hónappal a nyitóparti előtt megnyitotta a Buddha-Bar-Hotelt, az épülő-szépülő Ferenciek terén. Egy katolikus bíboros, aki ilyen csodára képes, bizonyára beválik pápának is.

Hírszerzőink dicsősége

Boldogult ellenzéki koromban nem sokba vettem a magyar hírszerzést. Úgy véltem, fő feladata, hogy a nyugati emigrációról jelentsen; továbbá, hogy külföldön figyelje azokat, akiket itthon a III/III figyelt. Ezt jól sejtettem, 1997 táján zanzásítva megkaptam néhány jelentést, amelyeket hűséges követőim Amerikában készítettek rólam. Mégis utólag be kellett látnom, alaptalanul voltam kishitű. Tabajdi Gábor és Ungvári Krisztián könyvéből tudom, a magyar hírszerzés Rómában, a Pápai Magyar Intézetben tanító vagy tanuló papi ügynökök segítségével a pápa dolgozószobájába is bejutott: szó szerinti feljegyzései voltak arról, mi hangzott el a pápa négyszemközti beszélgetései során (Elhallgatott múlt, 2008. 305. oldal).  A magyar és a lengyel titkosszolgálat erőfeszítései nyomán, 1970 és 1978 között a kommunista hírszerzés szöveghű jegyzetekkel rendelkezett a négyszemközti pápai kihallgatásokon elhangzottakról. Még sikeresebb volt a katonai hírszerzés. Clyde Conrad Lee a Német Szövetségi Köztársaságban szolgáló amerikai őrmester harmincezer oldalnyi szupertitkos dokumentum fénymásolatát juttatta el Budapesten keresztül Moszkvába. Az életfogytiglani szabadságvesztést kimondó ítélet indokolásában a német bíró így fogalmazott „Ha kitör a háború a NATO és a Varsói Szerződés között, a Nyugat a biztos vereséggel nézett volna szembe. A NATO hamarosan arra kényszerült volna, hogy válasszon a megadás és az atomfegyver bevetése között. Conrad árulása arra ítélte a Szövetségi Köztársaságot, hogy nukleáris csatatérré változzon.” Belovai István alezredest, aki felhívta a CIA figyelmét a szovjet hírszerzéshez áramló anyagokra, a magyar bíróság kémkedésért és hazaárulásért ugyancsak életfogytiglanira ítélte. A rendszerváltás után elnöki kegyelemmel szabadult, rehabilitálását azonban mind a jobboldali, mind a baloldali kormányok megtagadták. A titkosszolgálati tiszteket, akik az amerikai őrmestert beszervezték, foglalkoztatták, és egymillió dollárt fizetek ki a számára, annak idején minden bizonnyal előléptetéssel és kitüntetésekkel jutalmazták. Ha még élnek, ma is élvezik ezredesi és tábornoki nyugdíjukat. A Szovjetuniónak tett szolgálatuk sosem minősült hazaárulásnak. 

Lázár János listája

A fent leírt sikereket a magyar titkosszolgálat olykor versengő, olykor egymás ellen is dolgozó, de a kemény szovjet felügyelet alatt elsősorban mégis együttműködő titkosszolgálati világrendszer részeként érte el.  A jövőben ellenben a magyar titkosszolgálat a maga unortodox magányában gazdasági hírszerzéssel és gazdasági elhárítással fog foglalkozni, méghozzá baráti országokban. Figyelemmel kell kísérni az orosz-német együttműködést a gázszállítás kérdésében, ismertette Lázár János, a Miniszterelnökség államtitkára február 26-án a titkosszolgálatokra váró nehéz, új feladatokat. Fontos feladat annak a felderítése, mi motiválja az Európai Unióban a Magyarországgal szemben folyó kötelességszegési eljárásokat. Nem lehet, hogy a motiváció egyszerűen az, hogy Magyarország sorozatosan megszegi az EU-s kötelezettségeit, és közben újra meg újra megpróbálja átverni az uniót. Így tesz, amikor centralizálja a hírszolgáltatást, egypárti médiatanácsot hoz létre, amikor megpróbálja lehetetlenné tenni a Klubrádió működését. Így tesz, amikor sorozatos alaptörvény-módosítással próbálja alkotmányossá tenni, ami nem alkotmányos. Nem a magyar alkotmányhoz viszonyítva alkotmányellenes, hiszen magyar alkotmány már rég nincs, hanem civilizált államok jogrendjéhez viszonyítva. Hogy lehet például az állam és az egyház különválasztásáról beszélni, ha az országgyűlés dönti el, melyik felekezet minősül egyháznak, és melyik nem?  Folyamatosan figyelni kell az állami kötvénypiacot, folytatta Lázár a feladat-meghatározást. Vajon mit kell rajta figyelni? Az állam csak tudja kinek mennyi kötvényt adott el. A Franklin Templetonról például mindenfajta titkosszolgálati közreműködés nélkül is tudható, hogy kétezer milliárd forint értékben vásárolt magyar államkötvényt. Ez a teljes magyar államadósság mintegy tíz százaléka. A kötvényeladás nem csökkenti, csak továbbgörgeti az államadósságot, méghozzá meglehetősen költséges módon. A tőkepiaci előrejelzéseket valóban figyelni kell. De talán nem a titkosszolgálatnak, hanem gazdasági elemzőknek.    

A hírszerzés rendszerváltás utáni tevékenységéről még annyit sem lehet tudni, mint a titkosszolgálatok hazai tevékenységéről. A hazai tevékenységről egy-egy botrány néha (azért annyira nem is ritkán) fellebbenti a fátylat. A külhoni titkosszolgálati munkáról a Nemzetbiztonsági Bizottság tagjai is csak általános információkat kapnak. Persze lehet, hogy húsz év múlva kiderül, napjaink magyar hírszerzői hatalmas sikereket könyvelhettek el, felderítették ……. legféltettebb titkait, elhárították az ellenséges ……. hazánk ellen irányuló támadását Csak a pontok helyébe lehetőleg ne kerüljenek a közeljövőben valóságos országnevek.

Nyírfácska

1995-ben Oroszország választásokra készült. Világpolitikai jelentőségű kérdés volt, hatalmon marad-e Jelcin, folytatódik-e az ország felemás polgárosodása, vagy megfordul a folyamat, és kezdetét veszi a szovjet rendszer restaurációja. A magyar nemzetbiztonsági szolgálatok is erősíteni akarták pozíciójukat. A magyar hírszerzés mindenekelőtt hídfőállást próbált kiépíteni az egykori szovjet határ közelében, Északkelet-Magyarországon. Bizalmi emberüknek egy volt állambiztonsági tisztet szemeltek ki. A bizalmi ember elsődleges feladata helyett főként hazai politikusokról és a régió önkormányzati vezetőiről gyűjtött adatokat, mondhatni pártatlanul, egyként eláztatva szocialistákat, kisgazdákat, fideszeseket és liberálisokat. Ebből pattant ki 1997-ben az elhíresült Nyírfa-ügy. De azért a derék (korábban már nyugállományba helyezett) elhárító tiszt a tulajdonképpeni megbízatásáról sem feledkezett meg: szorgalmasan gyűjtötte az információkat, és arra a következtetésre jutott, hogy az 1996-ban esedékes elnökválasztást Borisz Jelcinnel szemben Gennagyij Zjuganov, a kommunista párt vezére fogja megnyerni. Ez korántsem volt abszurd feltételezés., de nem is kellettek hozzá titkosszolgálati adatok. Erre az eredményre jutott az oroszországi helyzet számos elemzője, ezt a véleményt támasztotta alá a kommunisták előretörése az 1995. decemberi Duma-választáson. A nyírségi stratéga azonban nem elégedett meg azzal, hogy továbbította az információit. Úgy vélte, tekintettel a várható oroszországi fordulatra, a Horn-kormánynak is meg kell változtatnia a politikáját, le kell állítania a privatizációt, és kapcsolatokat kell kiépítenie a jövő orosz vezetésével. Kiszemelte a régió egyik MSZP-s országgyűlési képviselőjét, aki a 1980-as évek első felében egy szovjet főiskolán tanult. 

A honatyát különösen alkalmassá tette a feladatra, hogy egyik hajdani tanára Zjuganov tanácsadói köréhez tartozott. A képviselő és volt professzora, vélhette a kiérdemesült kémelhárító, megkezdhetik az új államközi kapcsolatok kiépítését. A tervet persze a nemzetbiztonsági szolgálatok illetékes vezetőinek is jóvá kellett hagyniuk. Azt, hogy maga a képviselő tudta-e, mi a megbízatásának a háttere és távlati célja, homály fedi. Közben Oroszország leggazdagabb pénzemberei is rájöttek, hogy a kommunisták győzelme a pozícióikat fenyegeti. Hamarjában három millió dollárt dobtak össze Jelcin kampányára; Jelcint támogatta a nyugati világ is. Az 1996-os elnökválasztást végül a hivatalban lévő elnök nyerte meg, a második fordulóban 53,8 százalékos többséggel. A hazai megbízottat pedig elsodorta az 1997 tavaszán kirobbanó Nyírfa-botrány. 1999-ben Jelcin átadta az elnöki hatalmat Putyinnak, azóta a magyar-orosz kapcsolatok fejlesztésén egy másik magyarországi politikus, alcsútdobozi és felcsúti Orbán Viktor dolgozik. 

Igazságtalan volna a fentebb leírt dilettáns akcióval példázni a magyar hírszerzés teljesítményét.  1996 őszén zártkörű konferenciára került sor, amelyen hírszerzők, diplomaták és civil szakértők beszéltek Oroszország helyzetéről, az orosz politika kilátásairól. Nyilvánvaló volt, hogy a hírszerzők még ebben a zárt körben sem számolhattak be olyan ismeretekről, amelyekből bárki az információk megszerzésének konkrétumaira következtethetett volna. Valószínű tehát, hogy a hírszerzők többet tudtak, mint amennyit elmondtak. De amit elmondtak, az inkább kevesebb volt, mint a külügyesek és a civilek információi. Arról a kérdésről például, amely az adott pillanatban Magyarország számára döntő fontosságú volt, a NATO-csatlakozás kérdéséről meg arról, hogyan fogadja az orosz politika a volt szocialista országok csatlakozását a NATO-hoz, elsősorban a külügyesek beszéltek. Jelenleg bazári alkudozás folyik, mondta egy öreg külügyi róka, a minisztérium egyik legtapasztaltabb szakértője. Mindkét fél magasabb árat mond, mint amekkorát reálisnak tart. Lehet, hogy Oroszország kétoldalú szerződést fog javasolni a NATO és Oroszország között… Ez a feltételezés telitalálatnak bizonyult. 1997 májusában Jevgenyij Primakov orosz külügyminiszter és Javier Salona, a NATO főtitkára Párizsban aláírta az együttműködési megállapodást. 1999 márciusában Magyarország, Lengyelország és a Cseh Közársaság lett a NATO tagja, majd fokozatosan elhárultak az akadályok a többi volt szocialista ország csatlakozása elől is.  

A leginkább informatív, és egyúttal a legélvezetesebb előadást Oroszország helyzetéről egy minden szolgálati és hivatali kötöttségtől független szakértő tartotta: Szilágyi Ákos. Az internet korában, amikor a hírportálok egy órán vagy esetleg perceken belül beszámolnak az eseményekről, amikor ezrek és tízezrek osztják meg az információikat a közösségi oldalakon, mondják el tapasztalataikat és a véleményüket blogokon, alig marad tere a hagyományos hírszerzésnek. Figyelmes olvasókra, okos elemzőkre van szükség, nem álruhás kémekre. 

Banki kémek

A Nemzetbiztonsági Bizottság zárt üléseket szokott tartani. Annak, hogy Lázár János a bizottság nyílt ülésén számolt be a kormány hírszerzési terveiről, nem lehetett más célja, mint a dupla figyelemfelhívás. Ide süssetek, ti ott Brüsszelben: mostantól figyelünk ám rátok, kifürkésszük, mit mesterkedtek ellenünk. Ilyeneket az ember az ellenségének üzen, nem a barátainak. Ha a magyar kormány, a kormányzó párt, ellenségének tekinti a brüsszeli döntéshozókat, megeshet, hogy azok is ellenségüknek tekintik a hivatalos Magyarországot. Aztán majd ők is azt mondják: Wellness-fürdőre pályáztok (mintha nem volna már bőségesen elegendő), díszburkolatot szeretnétek a városotok főterére? Fityiszt az orrotokra! Faragjátok le a kémeitek költségvetéséből, vagy kérjetek pénzt Ilham Alijev azeri elnöktől. 

Na persze a svájci bankokban elrejtett adózatlan jövedelmekről nem lehet információt szerezni az internetről. A svájci banktitkok kifürkészéséhez a bankba beépült hírszerzők kellenek. Csak az a kérdés, néhány százmillió, vagy akár egy-két milliárd elrejtett adóforint felkutatása megéri-e, hogy a Neue Zürcher  Zeitung adja hírül: MAGYAR KÉMEKET ÍTÉLT EL A WINTERTHURI BÍRÓSÁG. 

Origo, Komment.hu, 2013. március 21.

12 572 karakter