Kőszeg Ferenc honlapja

2013 májusában a Miskolci Törvényszék több éves börtönbüntetésre ítélt tizenegy cigány vádlottat. A súlyos büntetést az indokolta, hogy a vádlottak a magyar nemzethez való tartozásuk miatt támadtak rá a sértettekre. Jugoszlávia példája azt mutatja, hogy a többségi nemzet nacionalizmusa katasztrófa forrása lehet – éppen a többségi nemzet számára.

Új Trianon felé?

„A bíróság ítéletét nem bírálhatjuk, de rá kell mutatnunk ismételten arra, hogy az elítéltek mellett legbűnösebb az a rendszer, amely mártírgyártással valóban államellenes izgatást követ el – mert a magyarság, Magyarország ellenségeivé tesz egy népet, amelynek fiai valamikor hűséges alattvalói voltak az országnak.” Ezt a Pesti Napló írta 1914. március 4-én. Az ítélet, amelyről a lap beszámolt, a mára elfeledett, de a maga idejében világszerte feltűnést keltő skizma-perben született. A XX. század elején Kárpátalja görög-katolikus vallású ruszin lakosságának egyes csoportjai visszatértek a görögkeleti valláshoz, amelyet a XVIII. századi katolikus térítés nyomán hagytak el. Az Oroszországból irányított pánszláv mozgalom támogatta az áttéréseket, az áttérőket pravoszláv imakönyvekkel látták el. A magyar állam erőszakos eszközökkel lépett fel az áttérés ellen, a csendőrség razziákat tartott az áttértek házában, egyes községekben a csendőrök fegyverrel kényszerítették az ruszin lakosságot a görög-katolikus istentiszteleten való részvételre. A máramarosi per előkészítése során 189 embert tartóztattak le, a magyar nemzet elleni lázítással, a görög-katolikus vallás és papjai elleni izgatással vádolták őket. Vallomásukat utóbb sokan visszavonták, majd a vizsgálóbíró kérdésére azt felelték: „Hogyne írtam volna alá, mikor úgy megvertek, hogy alig bírtam feküdni a börtönben”. A per bírálói azzal érveltek, hogy Magyarországon a törvények biztosítják a vallásszabadságot, mindenkinek joga van a vallása megváltoztatására, a pernek tehát nincs alkotmányos alapja. (Minderről lásd Gönczi Andrea könyvét: Ruszin skizmatikus mozgalom a XX. század elején, Ungvár-Beregszász, 2007) Sok egyéb mellett ez a per is hozzájárult Magyarország negatív nemzetközi megítéléséhez, s közvetve a trianoni döntés érzelmi előkészítéséhez. Pedig ugyanekkor a magyar állam tett néhány félig sikerült kísérletet a ruszin nép nyomorának az enyhítésére.

A Miskolci Törvényszék május 9-én fejenként átlagosan két és fél év szabadságvesztésre ítélte azt a 11 vádlottat, akik Sajóbábony községben, 2009. november 15-én botokkal, baltákkal, karókkal felszerelve megtámadtak és megrongáltak egy autót, amelyben a Magyar Gárda szimpatizánsai ültek. Az ítélet azért volt feltűnően súlyos, mert a vádlottakat nemcsak csoportosan, felfegyverkezve elkövetett garázdaságért és rongálásért ítélték el, hanem azért is, mert a vádlottak a sértetteket „valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz való tartozásuk”, nevezetesen a magyar nemzethez való tartozásuk miatt támadták meg. E vád bizonyítéka, hogy a támadók közül egyesek azt kiabálták, „meghaltok, büdös magyarok”.

Az ilyesfajta ítéleteket övező jogi kételyek egyik forrása, mint annyi esetben, a jogalkotó gyávasága. Az ítéletet megalapozó 174/B szakasz 1996 júniusa óta szerepel a Büntető Törvénykönyvben. Akkor azonban a törvény csak „a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport” elleni erőszakot nevesítette. A védett csoportok körének bővítését a melegfelvonulás elleni támadás tette indokolttá. A taxatív felsorolásból éppen ezért nem maradhatott volna ki a „szexuális orientáció” alapján létrejött csoport. A jogalkotó azonban vélhetőleg éppen ezt akarta elkerülni. A Magyar Helsinki Bizottságnak a törvénymódosítás elfogadás előtt, 2008 szeptemberében kiadott szakmai véleménye szerint a kormány által javasolt és végül elfogadott szöveg – „a lakosság egyes csoportjai” – a törvény alkalmazását abban az esetben is lehetővé teszi, ha Fradi-szurkolók egy Újpest-szurkolót vernek meg. Ugyanezt mondta el a parlamenti vitában Répássy Róbert: az alkalmazott megfogalmazás „parttalanná, alkalmazhatatlanná teszi a törvényt”. Azóta a képviselő igazságügyi államtitkár lett, a törvényt pedig alkalmazzák.

De bizonyítja-e a fentebb idézett kiáltás, hogy a cigányok a magyar nemzethez való tartozásuk miatt támadtak rá az autó utasaira? Az támadók úgy tudták, hogy az autóban gárdisták ülnek, az ő támadásukat akarták megelőzni. A „magyar” az ő szóhasználatukban azt jelentette: nem cigány. Egy másik összetűzés alkalmával, a budapesti Tavaszmező utcában „cigány kurváknak” titulálták az utcán tartózkodó nőket. Erre válaszul támadtak rá a lovagias romák a „magyar” gyalázkodókra.

Kontrát Károly, a Belügyminisztérium államtitkára Balla Gergő jobbikos képviselő interpellációjára válaszolva kijelentette: „gyakorlatilag az első olyan eset, amikor az igazságszolgáltatás kimondta, hogy a magyar nemzet ellen történt bűncselekmény”. Vagyis nem magyar állampolgárok támadtak rá, magyarázható késztetések alapján, de persze megengedhetetlen, garázda módon magyar állampolgárok egy másik csoportjára, hanem, a magyar nemzetet érte támadás. Ilyen támadás pedig csak kívülállók, a magyar nemzet ellenségei részéről következhet be. Vagyis az államtitkár igazolta azt, amit szélsőséges csoportok szoktak állítani: Magyarországon lappangó háború zajlik, amiben magyarok és nem-magyarok állnak egymással szemben.Ahogy a máramarosi bíróság is a magyar nemzet elleni lázítással azonosította a ruszinok kilépését a görög-katolikus egyház kötelékéből.

Újabb Trianonra nem kerülhet sor, véljük. Magyarországtól már mindent elvettek. De gondoljunk a volt Jugoszláviára! A szerb és a horvát nacionalizmus szétverte az államot, amelynek a létrehozásán a szerb és a horvát nacionalizmus száz évig dolgozott. Aztán újabb háború következtében létrejött egy életképtelen állam, Koszovó, a szerb önérzet pedig olyan traumát szenvedett el, amelyet száz év alatt sem fog kiheverni.

Vajon megéri, hogy a kemény kéz politikája végképp a magyar állam ellenségévé tegye a cigány népességet, amely egy-két évtizeden belül eléri az összlakosságnak legalább a 15 százalékát?   

HVG 2013. május 18.
5 735 karakter