Kőszeg Ferenc honlapja

Christian Ecole Ebune halálának tragikus története, mintha csupán epizódja lenne a ciklus többi írásának. Ami itt bilincselés, fojtogatás, halál, az másutt menekültügyi és idegenrendészeti akta, bírósági végzés. Valamennyi arról szól, hogy a menekülő, védelmet kérő külföldinek nincs helye hazánkban. 1999. május 1-jén egy nigériai állampolgár, Marcus Omofuma halt meg kitoloncolás közben, osztrák rendőrök keze között. Az esetnek hatalmas visszhangja támadt, valamennyi világlap írt róla.

Halál a repülőtéren

EBUNE, Christian Ecole 1970. június 22-én született Kamerunban, Kumba városban. Anyja neve: Ebune, Rosaline. Elmondása szerint 1998. október 25-én embercsempészek segítségével hajón Jugoszláviába ment, majd 1999. február 19-én érkezett Magyarországra illegálisan. Budapestről 1999. február 22-én a Menekültügyi és Migrációs Hivatal befogadó állomására utazott, és menedékjogot kért.

Kérelmét 1999. április 22-én a Hivatal elutasította. Az elutasítás ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Fővárosi Bírósághoz. A bírósági elutasítás ellen – dr. Zeke László, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje jogi segítségével – a Legfelsőbb Bírósághoz nyújtott be fellebbezést. A Legfőbb Bíróság 1999. december 7-én kelt végzésével az első fokú bíróság végzését helybenhagyta. 2000. február 15-én Zeke László egy sor újabb, Ebune üldöztetését alátámasztó dokumentumot nyújtott be a menekültügyi hatósághoz, ezeket azonban a hatóság a bíróság jogerős végzésére hivatkozva nem vette figyelembe.

A menedékjogi kérelem elutasítását a hatóság azzal indokolta, hogy a kérelmező üldöztetéstől való félelme nem megalapozott, hazájában vallásának szabad gyakorlásában, politikai tevékenységében nem akadályozták, hátrányos megkülönböztetésben nem volt része. Kiutasítása esetén kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód, halálbüntetés nem fenyegeti. 

A menedékjogi kérelem jogerős elutasítása után a külföldit, minthogy érvényes útlevél és tartózkodási engedély nélkül tartózkodik az országban, megélhetését biztosítani nem tudja, s így további tartózkodása a közbiztonságot veszélyezteti, a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság 2000. február 29-én az ország területéről kiutasította. A hatóság a kiutasítás végrehajtását a kiutazás feltételeinek megteremtéséig felfüggesztette, és egyúttal a kiutasított számára kötelező tartózkodási helyet jelölt ki a Nyírbátori Határőr Igazgatóság közösségi szállásán azzal, hogy a szállást csak a fenntartó hatóság engedélyével hagyhatja el, rendkívüli méltánylást igénylő esetben. Ez utóbbi határozat ellen Ebune – dr. Zeke László segítségével – felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Nyírbátori Városi Bírósághoz. A kérelemhez csatolta Sz. Veronika Katalin, a menekülttábor egyik szociális munkatársa közjegyző előtt tett nyilatkozatát, miszerint a nyilatkozó a külföldivel annak debreceni tartózkodása alatt élettársi kapcsolatot létesített, és ezért őt lakásába, az édesanyja tulajdonában lévő házba befogadja. Ugyancsak közjegyző előtt befogadó nyilatkozatot tett Sz. Veronika Katalin édesanyja is. A kérelmet a bíróság részben a két befogadó alacsony jövedelmére, részben arra hivatkozva utasított el, hogy Sz. Veronika Katalin ténylegesen nem bejelentett lakcímén, édesanyja házában lakik a Debrecentől mintegy harminc kilométerre fekvő Kismarja községben, hanem édesanyja testvérének debreceni lakásában. A városi bíróság végzése ellen dr. Zeke László fellebbezést nyújtott be a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bírósághoz. Ezt a megyei bíróság 2000. június 7-én elutasította. 

A kiutasító határozat meghozatala után az idegenrendészeti hatóság Kamerun moszkvai nagykövetsége révén próbálta meg a hazatérésre jogosító úti okmányt megszerezni Ebune számára. Az úti okmány – száma: 046/00 ACM/ – decemberben érkezett meg a Hajdú-Bihar-Megyei Rendőr-főkapitányságra. A kitoloncolást a rendőrség december 18-ra szervezte meg a Budapest–Brüsszel–Douala útvonalra.

A Magyar Helsinki Bizottság nyírbátori ügyvédje, dr. Varga István elmondása szerint Ebune, akár a debreceni menekülttáborban, a nyírbátori közösségi szálláson is kiegyensúlyozott magatartást tanúsított. A közösségi szállás vezetői ezért rendszeresen biztosították számára a kijárási lehetőséget, s ő minden alkalommal szabályszerűen visszatért a szállásra. Az ügyvéd tudomása szerint Ebune többször mondta Sz. Veronikának, hogy önként elhagyná az országot, és külföldön próbálna meg beutazási engedélyt szerezni, hogy összeházasodhassanak. Tudomásunk szerint a rendőrség – tekintettel arra, hogy a február 29-én kelt határozat a kiutasítást kitoloncolással rendelte el végrehajtani – az önkéntes távozás lehetőségét – nem ajánlotta Ebunénak.

Ebune halála után öt, Nyírbátorban fogva tartott afrikai tanúvallomásként írt levele szerint a kiutasítottal december 15-én, pénteken közölték, hogy a kitoloncolást 18-án, hétfőn repülőgépen fogják végrehajtani. Vasárnap este jöttek érte – a rendőri jelentésből tudjuk, hogy a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság rendőrei. Az afrikai aláírók levele szerint Ebune kiáltozni és jajongani kezdett. Amikor sikerült megbilincselni, mint egy döglött kecskét húzták végig a földön, ki a szállásról a rendőrség rabomobiljáig. A megbilincselésben két rendőr és hat határőr vett részt. A levél szerint Christian egészséges és erős volt, azelőtt, hogy a rendőrök elhurcolták, nem volt semmi baja. 

Dr. Varga István elmondta, hogy a debreceni rendőrök olyan utasítással érkeztek, hogy a külföldit meg kell bilincselni, és a bilincset a szállítás során sem lehet levenni róla. A bilincselésre tehát nem Ebune ellenállása miatt került sor, inkább a bilincselés váltotta ki belőle az ellenállást. A Rendőrség Szolgálati Szabályzata egyébként előírja, hogy rendőrségi épületen kívüli kísérésnél bilincset kell alkalmazni, ha a kísért személy szökésétől vagy ellenállásától lehet tartani. Tekintettel arra, hogy az autóút Nyírbátorból Budapestre kb. négy óra, a kezek hátrabilincselése embertelen bánásmódnak minősíthető.

Dr. Varga elmondta, hogy az elszállítást megelőző héten Ebune felvette a nyírbátori bankban elhelyezett pénzét, 86 ezer forintot (kb. 290 USD). Az afrikai tanúk levele szerint elszállításakor egy magnós rádió, egy mobiltelefon és 1040 USD volt nála. Egy Chalid nevű palesztin férfi, aki Ebune elszállításakor a nyírbátori közösségi szálláson volt, és – mint mondta – többször segített Ebunénak pénzét dollárra váltani, telefonbeszélgetésükkor az állította, hogy a fenti összegnél is több, mintegy 1400-1500 dollár lehetett az afrikainál. A halottszemléről készült jegyzőkönyv szerint a magnós rádión, a mobiltelefonon és több más kisebb értékű tárgyon kívül 620 dollárt találtak nála, négy darab 100 dolláros, 4 darab 50 dolláros és egy 20 dolláros címletben.

Az Országos Rendőr-főkapitányság Repülőtéri Biztonsági Szolgálatának december 18-án kelt jelentése szerint Ebune december 18-án éjjel 01:30-kor érkezett meg a Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtérre. A Sabena légitársaság 286-os számú járata menetrend szerint 05:55-kor indult Brüsszelbe.

A rendőri jelentésből úgy tűnik, hogy a kísérő rendőrök Ebunét a repülőtérre érkezése után még további három és fél óráig megbilincselve a kocsiban hagyták. A gépkocsihoz 05:15-kor érkeztek meg az Országos Rendőr-főkapitányság Készenléti Rendőrség Terrorelhárító Szolgálat beosztottai, köztük az a két rendőr, akik Ebunét Kamerunba kísérték volna. Kísérése közben Ebune angolul és magyarul kiabált, „szidta a rendőrséget, a vele szemben foganatosított eljárást kifogásolta”. A Repülőtéri Biztonsági Szolgálat helyiségében levették a fémbilincset, helyette műanyag bilincset helyeztek a csuklójára, de azt nem fűzték össze. A fémkereső kapunál Ebune menekülni próbált, ezért egy asztalra kényszerítették, a bilincset hátul összefűzték, a lábán is megbilincselték, majd egy csomagszállító kocsira tették, és úgy tolták be a tranzit területére. Az intézkedésben hét rendőr vett részt. A megbilincselt férfi angolul azzal fenyegetőzött, hogy a repülőgépen öngyilkosságot követ el vagy megöli a pilótát.

A repülőgép fedélzetére lépés előtt levették a lábbilincset, így a külföldi a saját lábán jutott az utastérbe. A repülőgép kapitánya közölte, hogy az előzetes jelzések ellenére hajlandó az utast elszállítani, de csak abban az esetben, ha öt percig nyugodtan ül a kijelölt helyen. A rendőrök közrefogták Ebunét, ennek ellenére nem lehetett az ülésen tartani. A gép parancsnoka ekkor megtagadta az elszállítását. A folyamatosan ellenálló férfit, áthaladva a tranzitzónán – a rendőri jelentés kifejezésével –, „betuszkolták” egy, az utasok elől elzárt szolgálati folyósóra, majd itt „az ellenállás leküzdése végett” a falhoz szorították. „A férfi a testi kényszer hatására a kövezetre, fekvő testhelyzetbe került.” Itt lábát szigetelőszalaggal kötötték át „kezét és lábát folyamatosan fogták, lenyomva tartották”. 

06:35-kor az egyik rendőr észrevette, hogy a férfi rosszul lett, elájult. A repülőtér startorvosa 06:40-kor érkezett a helyszínre, légútvizsgálatot és szívmasszázst alkal-mazott, majd 06:50-kor megállapította a halál beálltát. A halottszemle után a holttestet az Igazságügyi Orvostani Intézetbe szállították. A belügyminiszter két szakértős soron kívüli boncolást kért. A 9 órakor elvégzett rendőri helyszíni és halottszemle jegyzőkönyve nem tesz említést arról, hogy a halotton bilincs vagy szigetelőszalag lenne. A jegyzőkönyv szerint bűncselekményre utaló körülmény nem merült fel.

A két orvos által aláírt boncjegyzőkönyv szerint mindkét csuklón, és a bal bokán műanyag bilincs van felhelyezve.

A csuklón a bilincselés nyomai, baloldalon, a homloktájon, a külső szemzugnál és a jobb alsó szemhéj alatt kisebb hámfosztott területek. Idézet a boncjegyzőkönyvből: „mindkét szívfél igen nagymértékben tágult, különös tekintettel a jobb szívfélre. A bal kamra hátsó falának megfelelően a kéthegyű billentyű alatt közvetlenül 1 cm átmérőjű izom kiboltosulás látható. A visszeres szájadékok főér billentyűi épek, záróképesek. A pitvarok közötti sövény 1 cm átmérőjű területen nyitott, illetve részben a bal pitvari fal által beborított, azonban teljes egészében átjárható”. A jegyzőkönyvben a boncolást végző orvosok az alábbi Előzetes véleményt rögzítették (részlet):

„A boncolás során a fent részletezett csekély külsérelmi nyomokat, a szív súlyos fokú megnagyobbodását, mindkét szívfél túltengését, tágulatát szívkoszorú-verőér elkeményedést, a pitvarok közötti sövény nyitott voltát, agyduzzadást, agysorvadást, az összes szerv igen súlyos fokú pangásos bővérűségét, a felső alsó végtag bővérűségét, kezdődő gyulladását találtuk.

Nevezett halála természetes úton, a nyitott pitvari sövény következtében létrejött idült szívtúltengés, jobb szívfél elégtelensége miatt állott be.

A halál adott időpontban való beálltát elősegíthette a kezdődő felső-alsó légúti hurut.

(…)

Végleges véleményünket az összes laboratóriumi eredmény birtokában adjuk meg.”

A rendőrség ezt követően a rendkívüli haláleset vizsgálatát lezárta, a temetést (elhamvasztást) engedélyezte.

A Magyar Helsinki Bizottság december 18-án kb. 11 órakor dr. Varga Istvántól értesült Ebune haláláról. Az őt képviselő ügyvédek nem tudtak Ebune betegségéről, noha a menedékjogi előjárás során a kérelmező egészségügyi szűrése kötelező.

A Magyar Helsinki Bizottság a Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatalnál feljelentést tett ismeretlen rendőrök ellen bántalmazás hivatalos eljárásban vagy hivatali visszaélés, vagy halált okozó testi sértés alapos gyanúja miatt. A feljelentésre a mai napig semmilyen válasz nem érkezett. 

Felkérésünkre dr. H. András az igazságügyi orvostan szakorvosa december 22-én megszemlélte a holttestet és a testből kiemelt szerveket. Újraboncolásra nem kapott engedélyt, de véleménye szerint a test és a kiemelt szervek megszemlélése alapján előzetes véleménye kialakítható volt. 

A szemle alapján a szakértő az alábbi észrevételeket tette:

„1. A halál az adott időpontban heveny agynyomás-fokozódás és pitvari sövénydefektus talaján kialakult keringési légzési elégtelenség következtében állhatott be.

2. Az alkalmazott testi kényszer nem minden részletében ismert, az azonban valószínűsíthető, hogy egészséges személy esetén a légzési-keringési rendszer összeomlása nem következett volna be.

3. Az esetleges könnyeztető gázok alkalmazásának bizonyítása vagy kizárása toxikológiai vizsgálattal tisztázható, melyre a nyomozást elrendelő szerv hivatott intézkedni. 

4. A szívizomzat betegségei, a heveny és/vagy idült jobb szívfél elégtelenség elsődlegessége a haláloki mechanizmusban a kórszövettani vizsgálattal tisztázható.”

A szövettani vizsgálat eredménye a mai napig nem érkezett meg.

December 20-án kelt levelében a Mahatma Gandhi Emberi Jogi Egyesület elnöke, Gibril Deen arról tájékoztatta a Magyar Helsinki Bizottságot, hogy az egyesület a kiutasítás végrehajtása előtt szót emelt a Nyírbátori Határőr Igazgatóságon Ebune tervezett kitoloncolása ellen.

A Magyar Helsinki Bizottság elnöke, több, Magyarországon élő afrikaiakat tömörítő szervezet képviselőivel együtt felkereste Stefan Berglund urat, az UNHCR magyarországi képviselőjét és felkérte, hogy dr. Polt Péter legfőbb ügyésznél szorgalmazza a vizsgálatot Ebune halála ügyében, és tegyen lépéseket a külföldiekkel, menedékkérőkkel való emberséges bánásmód érdekében.

Népszabadság, 2001. január 22.
12 722 karakter

Ebune történetének folytatása is van. Dr. Zeke László, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje fellebbezett a rendőrségi határozat ellen, amellyel a rendkívüli haláleset vizsgálatát lezárták. A bíróság helyt adott a fellebbezésnek. Az ügyvéd kérte a rendőrséget, adják át a bíróságnak a repülőtéri kameráknak az Ebune haláláról készült felvételeit.  Azok már nincsenek meg, mondta a rendőrség képviselője. Ha a kamerák nem rögzítettek bűncselekményt, márpedig az ügyészség kimondta, hogy bűncselekmény nem történt, nekünk rövid határidőn belül meg kell semmisítenünk a felvételeket. Egyetlen lehetőségünk lett volna még, ha a strasbourgi bírósághoz fordulunk. Ezt azonban csak a sértett vagy közvetlen hozzátartozója teheti meg. Sz. Veronika Katalin, Ebune élettársa azonban elzárkózott attól, hogy eljárást kezdeményezzen. Hangjából félelmet véltem kiérezni: mintha megfenyegették volna, hogy szálljon ki ebből az ügyből. Ebune szüleit, családját nem sikerült megtalálni. A nigériai Marcus Omofuma 1999-ben bekövetkezett halála után az osztrák belügyminisztériumban civil szakértők és aktivisták részvételével felállítottak egy emberi jogi tanácsadó testületet a hasonló esetek megelőzése érdekében, a kitoloncolás végrehajtásában részt vevő rendőröket pedig a bíróság felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. A hazai sajtót csak marginálisan érdekelte Ebune halála, engem sokan kerestek az ügyben, de szinte kizárólag külföldi lapok tudósítói. A hazai sajtóban az Origo hozta le Ebune halála ügyében a Martin Luther King Egyesület tiltakozását, a tragédia előzményeit és körülményeit pedig az én fenti cikkemből és Rácz Johanna írásából (Magyar Narancs 2001. július 26.) lehet megismerni. Felelősségre a halállal végződő rendőri intézkedés miatt senkit sem vontak.  Évekkel később egy konferencián találkoztam dr. H. Andrással. Félrevont, lehalkított hangon azt mondta: „Amikor Ebunét a földre szorították, hét rendőr ült rá. Egyszerűen megfulladt. Minthogy azonban az újra-boncolást nem engedélyezték, a látottak alapján nem állíthattam a boncolást végző kollégákról, hogy hamis jegyzőkönyvet készítettek.” Valójában dr. H. András szakértői véleménye ezt a lehetőséget is tartalmazza.