Kőszeg Ferenc honlapja

 Orbán Viktor legesélyesebb ellenfele

Kortesbeszéd Márki-Zay Péter ügyében

Érzelmi védőfalak

A jobboldali sztereotípiákat a magyar vitézségtől, a magyar felsőbbrendűségtől a magyar tehetségig (bizonyíték: Neumann János, Szilárd Leó, Teller Ede) könnyű megvetni és kiröhögni. De ott vannak a koronként változó baloldali sztereotípiák: a német újrafelfegyverzés: a fasizmus újjáélesztése. A NATO az imperialista országok agresszív katonai tömbje (1957). (Az évszámok esetlegesek, csak nagyjából jelzik, mikortájt voltak a mintamondatok használatban.) Na, jó, nincs különbség, a két katonai tömböt egyszerre kell megszüntetni (1975). Ha a Varsói Szerződés megszűnik, a volt tagjai legyenek semlegesek (1990).

A fejlett tőkés országokban a proletáriátus már nem süllyed nyomorba, de elidegenedett munkát végez, és a felsőfokú tanulmányokból a munkásfiatalok ki vannak zárva. Jó, legyen piacgazdaság, de a gyárat a munkástanács irányítsa. Az afro-amerikaiakat alacsonyabb pontszámmal is fel kell venni az egyetemre, csak így lehet felszámolni a rabszolgaság örökségét. Így sorjáztak a baloldali dogmák, hosszú időn át a szovjet propaganda szolgálatában, később – minden kényszer nélkül – baloldali széplelkűségből.

Azt például, hogy az üzemet, amely a részvényesek tulajdona, a munkástanácsnak kellene irányítania, én írtam le 1987-ben.

Ötletemet Kemény István elemezte a Szabad Európa Rádióban; bírálatából értettem meg, micsoda marhaságot javasoltam. Liberális intolerancia elvben nem létezhet, hiszen a liberalizmusnak a lényegéhez tartozik az ellentétes nézetek elfogulatlan vizsgálata, a mindenkori nyitottság a vitára, az ellenfél nézeteinek a megértésére. A valóságban azonban számos liberálisnak minősülő nézetet olyan érzelmi védőfalak vesznek körül, hogy megkérdőjelezésük heves, intoleráns reakciókat vált ki.

„Semmiféle közéleti funkciót…”

Igen, Márki-Zay Péterről beszélek, arról az elhíresült kijelentéséről, hogy „én a testi fenyítésnek is a szükségét érzem”. Hogy az Origo híradása erről a nyilatkozatról „Márki-Zay szerint a gyerek verve jó!” főcímmel jelent meg (2019. o6. 26.) nincs mit meglepődni: az Origo célja nem az, hogy híreket közöljön, hanem hogy lejárassa a Fidesz politikai ellenfeleit. Még hálásak is lehetünk a portálnak: ugyanebben az írásban a szerző elpanaszolja, hiába kértek Márki-Zayt elítélő nyilatkozatot Vekerdy Tamástól, a kiváló pszichológus, oktatáskutató elküldte őket a búsba.

Engem mindig szórakoztat, amikor egy-egy újságíró kitalálja, mit fog az interjú-alany válaszolni a kérdésére, beilleszti az interjú gondolatmenetébe, aztán ha a megkérdezett egészen mást válaszol, az újságíró meg van sértve.

Visszatérve Márki-Zayra, a Mércén megjelent interjúból (2019. június 24.) megtudhatjuk, mit mondott és mit gondol Márki-Zay. Pedig az interjú készítője, Jámbor András feltehetőleg nem ért egyet a hódmezővásárhelyi polgármesterrel, de tisztességes újságíróként azt írja le, amit az interjúalany valóban mondott. Ezt mondta:

„7 gyerekkel az ember soha nem jutna el sehova. Egy bevásárlást nem tudnánk elintézni, ha én ráhagynám a gyerekre, hogy ő nem akarja bekötni a biztonsági övet, vagy nem hajlandó otthagyni a játékot, fölvenni a cipőjét. Tehát az nekem mindig nagyon fontos volt, hogy a gyerekek szót fogadjanak, és ilyen szempontból én a testi fenyítésnek is szükségét érzem, ez persze, ahogy a gyerekek nőnek, teljesen kikopik.”

A következő válasz tanulsága már sokkal általánosabb.

„A magyar szabályozás, azt gondolom, túl szigorú, és egyáltalán nem tartják be. Ez egy teljesen tipikus magyar hozzáállás a törvényekhez is. Magyarországon teljesen betarthatatlan törvények vannak, és nem is tartatja be senki. És aztán persze, ha a hatóság zaklatni akar valakit, akkor mindig lehet ráfogni, hogy na, ő nem, neki nincs ez, neki nincs az. Kanadában egy ideig próbálkoztak azzal, hogy ezt a teljes, a fenyítésnek a teljes elutasítását iktatták törvénybe, és ezt megváltoztatták utána, és természetesen nagyon szigorúan szabályozva: a gyermeket semmilyen külsérelmi nyom nem érheti, nem lehet a fején ütni, nem maradhat nyoma, csak nyitott kézfejjel, satöbbi, hogy nagyon pontosan, korrekten le van szabályozva, hogyan lehet fenyíteni a gyereket. És én azt gondolom, ez a helyes út, és ezt be is tartatják.”

Márki-Zay pontosan írja le a magyar hagyományt. A törvényeket Bécsben írják, Brüsszelben írják, elolvasni sem érdemes őket. Mi itt a vármegyénél, a szolgabíró irodájában jobban tudjuk mi a törvény.

Ez a hagyomány sajnos nagyobb akadálya a jogállam létrejöttének, fennmaradásának, mint a Fidesz kormányzása. Ha Amerikában a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy az iskolai szegregáció alkotmányellenes, az elnök kivezényli a Nemzeti Gárdát, és azok akár fegyvert is fognak használni, ha a fehér szülők erőszakkal próbálják megakadályozni, hogy a fekete gyerekek eljussanak az iskolába.

Egy kiváló oktatáskutató, meggyőző cikkek szerzője a gyerekek testi fenyítésével kapcsolatban azt írta a facebookra: Ezek után Márki-Zay semmiféle közéleti funkciót nem tölthet be. Meglehet, hogy Orbán Viktor leváltása Márki-Zay jelöltségén múlik. Nem számít, olyan ember, aki helyesli, hogy egy kisgyereknek az apja a fenekére ver, nem vállalhat közéleti funkciót. Akkor inkább maradjon Orbán Viktor miniszterelnök még négy évig vagy még negyven évig.

Ha Churchill 1941-ben azt mondja, a tömeggyilkos Hitler ellenében sem szövetkezem a tömeggyilkos Sztálinnal, akkor Hitler megnyerte volna a második világháborút. Szerencsére Churchill nem volt olyan következetesen liberális, mint azok a magyar facebookozók, akik, inkább elviselik ádáz ellenségeik uralmát, mintsem olyan embert támogassanak, akivel egy számukra fontos kérdésben éppen nem értenek egyet.

Embert ölünk?

Márki-Zay gondolkodásának ez az életszerű következetlensége a kisgyerek elfenekelésénél sokkal súlyosabb kérdésben is megnyilatkozik. Gulyás Márton interjújában szóba kerül a terhesség-megszakítás kérdése. Az abortuszt gyilkosságnak tekinti, feleli a riporteri kérdésre Hódmezővásárhely polgármestere. Minthogy Márki-Zay hívő katolikus, más választ Gulyás Márton nem is várhatott.

A meglepetés ezután következik. A kézenfekvő kérdésre, hogy eszerint megtiltaná-e a terhesség-megszakítást, az interjú-alany, aki esetleg Magyarország miniszterelnöke lesz, határozott nem-mel válaszol. Sőt még azt is hozzáteszi, a jelenleg hatályos szabályozást, amely az abortuszt a terhes nő döntésére bízza, lényegében megfelelőnek tartja. Ez az ellentmondásos válasz valószínűleg nem elégíti ki sem a női szuverenitás híveit, sem a magzatvédőket. Engem azonban kielégít, és valószínűleg így van ezzel sok millió ember, akár megvallják ezt a meggyőződésüket, akár nem.

Illusztrációként hadd mondjak el egy történetet. Egy pár, nevezzük őket Pálnak és Katának, kapcsolatunk első időszakában nem akartak gyereket, védekeztek. Aztán összeszoktak, akkor már szerettek volna gyereket, de Kata nem esett teherbe. Orvosokhoz jártak, azok csak a vállukat vonogatták. Így telt el három év. Aztán megszületett a lányuk, előtte össze is házasodtak. A következő évben Kata ismét teherbe esett, fiú született. Kislány, kisfiú – többre Pál és Kata nem is készült. De ember tervez, a harmadik évben Kata megint terhes lett, pedig ő is meg Pál is úgy tudta, hogy a szoptatás idején nemigen jön létre terhesség.

A házaspár hosszan tanakodott. Katát kimerítette a két szülés meg a két kisgyerek, Pál pedig nem volt az a közreműködő típus. Végül mégis ő képviselte a pro life álláspontot: eszébe jutott, mennyire megviselte, hogy nem született gyerekük, mennyire rettegett attól, hogy gyermektelen házaspárként öregszenek meg. A harmadik naptári évben megszületett a kisebbik lányuk. Pál nézte az alvó újszülöttet, és belé nyílalt: hajszálon múlt, hogy hagyták megszületni. Ha másképp döntünk, gondolta, ezt a kislányt öltük volna meg.

Már majdnem igazat adott a magzatvédőknek, de akkor eszébe jutott, mi lett volna, ha enged az első szerelmének, összeházasodnak, megszületik a gyerekük. Ő, Pál, akkor kezdte az egyetemet, Klára még gimnazista volt, se jövedelmük, se foglalkozásuk. Klára aztán pszichológus lett, Angliába ment férjhez, hosszú ideig éltek Amerikában. Nemrégiben, de még a Covid előtt, Pesten jártak, a férjével, a két unokájával meglátogatták Pálékat.  A „mi lett volna, ha?” kérdésre persze egyikük se tudna felelni, hatvan év elmúltával eszükbe se jut, hogy ezt firtassák.

A terhesség-megszakítás révén embert ölünk – vak vagy álszent, aki ezt nem veszi tudomásul. A terhesség-megszakítás tilalma viszont életeket tehet tönkre. Jó választás nincs.

Márki-Zay hívő katolikus létére politikusként felel a kérdésre. Ha nem így tenne, tisztességgel nem pályázhatna politikai pozícióra.

Egy barátom csodálkozott, hogy az előválasztáson Márki-Zayra szavaznék. Hiszen a jelölted migránsellenes, mondta. A barátom alapos ember, mindennek utánanéz, nem beszél a levegőbe. Nem volt nehéz rábukkannom, hogy Márki-Zay migránsszámlálójáról van szó. Csakhogy a hódmezővásárhelyi polgármesteri hivatal előtt felállított készülék nem a migránsok ellen irányult, hanem Orbán álszent beszédét gúnyolta. Miközben Orbán a migránsok és a migráns-simogató Soros ellen mennydörög, letelepedési kötvénnyel, befektetőként vagy vendégmunkásként tízezrek kapnak huzamos tartózkodásra jogosító engedélyt a magyar hatóságoktól.

Max Weber lelkiismeretes tudós volt, kiterjedt levelezést folytatott, hogy egy kínai szerző nevének helyes átírását megállapítsa. Továbbá alapos ismerője volt Marx életművének. Egy interjúban Lukács György mégis azt állította, Weber szerint a munkásnak teljes egészében meg kellene kapnia az általa létrehozott értéktöbbletet. Marx ilyen képtelenséget – így Lukács – sosem állított, ez a követelés Proudhontól származik. Max Weber elbujdosott  volna Heidelbergből, ha egyszer összekeveri Ámosz prófétát Náhummal.

Nem tudom, valóban összekeverte-e Max Weber Proudhont Marx-szal; még az sem biztos, nem én emlékszem-e az egész történetre rosszul. Az azonban sajnos lehetséges, hogy egy baloldali értelmiségi Orbán másik ellenfeléről, aki önmagát konzervatívnak, mérsékelt jobboldalinak minősíti, különösebb vizsgálat nélkül elhiszi, mellesleg még migránsellenes is.

Hosszan időztem olyan mindennapi kérdésnél, amelyek nem függenek össze közvetlenül az ország vezetésére pályázó jelölt majdani politikájával. Mégis fontosak, mert megmutatják, hogy Márki-Zay ideológiai előfeltevések nélkül, dogmák nélkül, sőt dogmákkal szembefordulva keres magának helyet az országos politikában. A migrációhoz kapcsolódó példa egyúttal azt is megmutatja, milyen előfeltevésekkel, előítéletekkel kell szembenéznie Orbán elszánt ellenfelének, ha közben jobboldalinak látja és mutatja magát. Megnyilvánulásai azt sejtetik, hogy két dolog jellemzi: az erkölcsi igényesség és a gyakorlati okosság.

Pályázatok

Harcot hirdet a korrupció ellen. Ez persze meglehetősen üres, lejáratott szöveg, amióta a politika valamennyire a nyilvánosság előtt zajlik. Vizy Kornél méltóságos úr, miniszteri tanácsos is küzd a korrupció ellen Kosztolányi Édes Anna című regényében. Csak az nem tűnik fel sem neki, sem a feleségének, hogy a közeli csemegeboltban a valóságos árnál mindent sokkal olcsóbban kapnak meg.

Persze a mából visszatekintve a korrupciónak ugyancsak őskori formája volt az, amiről Kosztolányi írt. A Fidesz-kormánynak még híre-hamva sem volt, amikor egy ismerősöm, akkoriban pályakezdő jogász otthagyta a minisztériumi állását. Eléje került egy keltezés nélküli szerződés, amelyet a miniszter már aláírt, noha a közbeszerzési pályázatot még ki sem írták. Persze ez afféle kamaszkori bohóság a 2010. utáni helyzethez képest.

„Amit korrupciónak neveznek – mondta Lánczi András, a Századvég Alapítvány elnöke – az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája.”

E politika célja, tette hozzá Lánczi, hogy a hazai vállalkozói réteg megerősödjön. Márki-Zay nem keres mentséget, a korrupció kérdésében merev, mondhatni doktrinér álláspontot képvisel. Összevész a sógorával, mert az elindult egy közbeszerzési pályázaton, és nyert. Utólag megnézte a pályázatokat, mondta a polgármester Gulyás Mártonnak: valóban a sógoráé volt a legjobb. Büntetni se lehet valakit azért, mert a polgármester rokona.

Magyarország lakossága 1961-ben lépte túl a tíz milliót, legmagasabb a lélekszám 1980-ban volt: tíz millió 709 ezer. 1981 óta a lakosságszám folyamatosan csökken, 2010 óta a csökkenés évi 40 ezer fő. A lakosság száma 2020-ban 9 millió 770 ezer fő volt, annak ellenére, hogy 200 ezer külföldi rendelkezik huzamos tartózkodásra jogosító engedéllyel. Ezek a számok mind megtalálhatók a Központi Statisztikai Hivatal honlapján.

Azt is tudjuk, hogy a csökkenő népességben a cigány lakosság aránya nő. Hogy milyen mértekben, arról nincsenek mindenki számára megismerhető adatok. Az etnikai diszkrimináció elfogadhatatlan. Márki-Zay azonban tovább megy ennél. Ha a lakosság növekvő arányú része nem jut hozzá olyan iskolai végzettséghez, amely lehetővé teszi számára az elhelyezkedést a munkaerő-piacon, akkor az ország egész kultúrája süllyed. Támogatni kell a cigány vállalkozókat, ahogy Amerikában pozitív diszkrimináció (affirmative action) támogatta az ottani hátrányos helyzetű kisebbségeket, a feketéket, spanyol anyanyelvűeket. De semmilyen pozitív diszkrimináció nem ronthatja le a verseny tisztaságát. Ha a cigány vállalkozó pályázatánál van jobb ajánlat, az fog nyerni.

Jelenleg minden ötödik magyar gyerek külföldön születik. Már nem az a kérdés, hogy a magyar miniszterelnök lélekben tizenöt millió magyar miniszterelnöke-e, hanem az, hogy meddig lesz kilenc millió magyar miniszterelnöke. Azért kell leváltani ezt a kormányt, mondja Márki-Zay Péter, hogy fennmaradjon a nemzet.

Az antikapitalizmus dogmái

Negyven év kommunizmus után újra divatba jött a kapitalizmus-ellenesség. Márki-Zay a kapitalizmus híve. Meggyőződése, hogy a kapitalizmus igazságosabb más rendszereknél. Kapitalizmus azonban nem létezhet verseny és demokrácia nélkül. A versenyt egyképpen torzítja a politika beavatkozása és a monopóliumok létezése. Amerikában a XX. század kezdete óta léteznek tröszt-ellenes törvények. Az 1877-ben létre jött Bell Telephone Company, illetve utóda, az AT&T száz éven át uralta az Egyesült Államok telefonpiacát. 1974-ben az Igazságügyi Minisztérium trösztellenes főosztálya eljárást kezdeményezett az óriáscég ellen, az pedig 1982-ben hét regionális, egymással is versengő társasággá szabdalta szét önmagát.

A szovjet propaganda sajátsága, hogy ami ellentétes a feltételezéseinkkel, azt nem vesszük tudomásul, vagy szemfényvesztésnek minősítjük. Persze ha az emberek körülnézhetnek a világban, akkor ez az önáltatás tartósan nem működhet.

Az antikapitalizmus dogmája, hogy az államnak legfeljebb a kis- és középvállalkozásokat kell támogatnia, a nemzetközi multikat semmiképpen sem. Márki-Zay úgy véli, egy kis- vagy középvállalkozásnak alig van esélye arra, észrevéteti magát a nemzetközi piacon. Ezzel szemben a Mercedes magyarországi üzeme fontos piac a kisebb magyar vállalkozók számára; a hazai vállalkozók a világcég beszállítóiként juthatnak el a nemzetközi piacra. Tehát a Mercedes vagy a BMW támogatása nem feltétlenül ördögtől való ötlet, lehet más célja is, mint hogy Orbán a Mercedesen keresztül megvásárolja magának Merkel támogatását. A konkrét szerződéseken múlik, hogy a Mercedesnek nyújtott támogatás szolgálja-e a magyar gazdaság érdekeit.

A tények elfogulatlan értékelése a Fidesz intézkedéseivel kapcsolatban sem mellőzhető. A parlament létszámának csökkentése indokolt döntés volt, már 1989-ben így kellett volna határozni. Az on-line pénztárgépek is hozzájárulnak az adózási fegyelem javításához. A sportlétesítményeket fel lehet használni a tömegsport fejlesztésére. Elismerést érdemel a napenergia szerepének a növelése is.

E pozitívumok mellett azonban ijesztő hanyatlás jellemzi az Orbán-rendszer tizenkét évét, fejtegette Márki-Zay a Juszt Lászlónak adott interjúban. A szívbetegségek következtében bekövetkezett elhalálozás 2000 és 2016 között 40 százalékkal csökkent, Magyarországon csak 12 százalékkal. Az egy főre eső egészségügyi kiadás az Európai Unióban csak négy országban kevesebb, mint Magyarországon (Bulgária, Horvátország, Lettország, Románia). Magyarországon megszűnt a tankönyvek versenye. Világszerte elterjedt a taxizás új, olcsóbb és biztonságosabb formája, az uber. Magyarországon is megjelent, de betiltották.

Ha 2022-ben Orbán ellenzéke kerül kormányra, mondja Márki-Zay, nyomban megkezdik az Euro bevezetésének az előkészítését. Szlovákia és Szlovénia példája számunkra is bíztató jel. Magyarország csatlakozni fog az Európai Unió korrupcióellenes ügyészségéhez. Magyarország nem maradhat következmények nélküli ország. Több mint harminc évvel a kommunizmus bukása után az állambiztonsági iratoknak hozzáférhetővé kell válniuk. Hogy többé senkit ne lehessen az állítólagos vagy tényleges ügynökmúltjával zsarolni.

A legesélyesebb ellenfél?

2021 áprilisának végén még abban sem lehetünk biztosak, hogy lesz előválasztás: a Fidesz mindent el fog követni, hogy ne legyen, vagy csak a lehető legszerényebb keretek között. Orbán számára nincs nagyobb veszély, mint az, ha az ellenzék mind a 106 választókerületben egy jelöltet állít a Fidesz jelöltjével szemben, és valamennyi ellenzéki erő egy miniszterelnök-jelöltet támogat.

Az elmúlt hónapok közvélemény kutatásai szerint a Fidesz és az ellenzék fej-fej mellett halad, de a legtöbb közvélemény-kutató szerint (Závecz, Idea, Median) az ellenzék néhány százalékponttal előzi a Fideszt. És az sem igaz, hogy Márki-Zay esélytelen jelölt, akinek a támogatottsága minimális. A Mediannál, amelynek az előrejelzései többnyire a legközelebb vannak a választás tényszámaihoz, Márki-Zay támogatottságát február végén 22 százalékra becsülte. A Mindenki Magyarországa Mozgalomnak 23 választókerületben van jelöltje, ennél több jelöltje csak a DK-nak és a Momentumnak van.

A fentiekben leírtam, mért vagyok Márki-Zay Péter jelöltsége mellett. Összehasonlítani a többi jelölttel nem akarom, mert semmi alapja nincs, hogy a többi jelöltet bíráljam. Annyit azonban érdemes megemlíteni, hogy olyan jelölt, akinek van közigazgatási, vezetői tapasztalata kettő van: Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter.

Meggyőződésem szerint Karácsony semmivel sem volna rosszabb jelölt, mint Márki-Zay. Az utóbbinak egy előnye van Karácsonnyal szemben. Az hogy vidéki, vidéki lokálpatrióta.

A választópolgárok nagyobb számban élnek vidéken, mint Budapesten. Semmiképpen sem volna szerencsés, ha a választás vidék-Budapest versengéssé válna. A győri polgármester-választáson Karácsony és Márki-Zay együtt vettek részt, együtt támogatták az ellenzéki jelöltet, Pollreisz Balázst. Ezt a helyzetet, ezt az együttműködést szeretném újra látni a jövő évi választáson. És nemcsak a választáson, hanem a kormányzás négy éve során. Budapest főpolgármestere és Magyarország miniszterelnöke együtt, egymást támogatva vezessék az országot és az ország fővárosát. Két tisztességes politikus, egy jobboldali meg egy baloldali, akik között nincsenek áthidalhatatlan ellentétek, akik képesek lennének akár együtt kormányozni is.

Az ő együttműködésük lenne a gyógyír a Nemzeti Együttműködés álságos Rendszerének tizenkét évig tartó kártevése után.

atlatszo.hu, 2021. április 30.

19 194 karakter