Sétarepülés az ügynökügy körül
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára megalakulásakor, 1997-ben a semmitmondó Történeti Hivatal nevet kapta. A kormányon lévő MSZP, a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter, Nikolits István megakadályozta, hogy az intézmény neve bármilyen formában utaljon az állambiztonsági szolgálatra, amelyeket korábban a proletárdiktatúra öklének neveztek. A semmitmondó névből az is következett, hogy a hivatal semmit sem mondott az állambiztonsági szervezet egykori áldozatainak arról, hogy milyen adatokat őriznek róluk a hivatalban. A titkosság elvének fenntartásában tökéletesen egyetértett az egykori kommunista Horn Gyula miniszterelnök és a magát kemény antikommunistának hirdető Boross Péter volt belügyminiszter. A semmit mondás programjához nem is lehetett volna alkalmasabb személyt találni, Markó Györgynél, a Hadtörténelmi Levéltár igazgatójánál.
Az Élet és Irodalom 1998-ban cikksorozat közlését kezdte meg az állambiztonsági iratok nyilvánosságáról. Vitaindító írásában, amelynek címe – A (Történeti) Hivatal áldozatai – az egész cikksorozat főcíme lett, Kenedi példákkal bizonyította, hogy az ügynöktörvény inkább védi a megfigyelőket, a titkosszolgálat tagjait, mint a megfigyelteket. Nem akartam a vitában részt venni, mert úgy véltem, korábban megjelent írásaimban (amelyek később Lehetőségek kényszere című kötetemben is megjelentek) elmondtam a véleményemet az ügynöktörvényről és az ügynökkérdésről. A szerkesztőség kérésére végül mégis odaadtam egy írást, amelyet eredetileg nem publicisztikának szántam. Ez szöveg jelent meg az És-ben, 1998. augusztus 14-én, erre felelt Markó György Válaszféle Kőszegék ferdítéseire címmel 1998. szeptember 4-én. A szerkesztőség lehetővé tette, hogy még ugyanabban a számban válaszoljak Markó Györgynek.
Böröcz István újságíró 1990 előtt a demokratikus ellenzék ismert alakja volt. A Kisgazda Párt politikusaként a párt liberális szárnyához tartozott. Miután Torgyán József hívei kiléptek az Antall-kormányt támogató koalícióból, Böröcz lett a koalícióban maradó kisgazdák frakcióvezetője. 2011 februárjában a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap vezérigazgatójává nevezték ki. Ekkor jelent meg a sajtóban a hír, hogy Böröcz István 1989-ben az állambiztonsági szervezet ügynöke volt. Ungváry Krisztián, az állambiztonsági szervezet történetének kiváló kutatója a Népszabadság kérdésére azt válaszolta, hogy a vonatkozó törvény lehetetlenné teszi az ügynökmúlt feltárását. Cikkem válasz Ungváry nyilatkozatára.
2013. február 26-án Lázár János, akkor éppen a Miniszterelnökség államtitkára, a titkosszolgálatok feladatairól tájékoztatta a nyilvánosságot. A titkosszolgálat feladata például, hogy felderítsék, mi motiválja az Európai Uniót, hogy újra meg újra kötelességszegési eljárásokat indít Magyarország ellen. A cikk felidézi a kommunista titkosszolgálat jelentős eredményeit: Rómában a papi hírszerzők megszerezték a pápai magánkihallgatások szó szerinti jegyzőkönyvét, Németországban a magyar titkosszolgálat által beszervezett Conrad Lee őrmester harmincezer oldal szupertitkos dokumentumot fényképezett le, és juttatott el végső soron a szovjet hírszerzéshez.
Az egykori barátok és harcostársak, Orbán Viktor és Simicska Lajos között kitört személyes és politikai háború legismertebb eseménye, hogy Simicska 2015. február 8-án trágár szóval g-nek nevezte Orbánt. Az Orbán ellenes hadjáratot Simicska azzal folytatta, március 8-án Orbán besúgó múltjáról kezdett beszélni. Simicska semmit sem mondott, ami korábban kósza feltételezésként ne hangzott volna el. Minthogy azonban a bennfentes Simicskának hitele volt, a sajtó Simicska kijelentéseit szenzációs leleplezésként tálalta. A történtekről voltak korábbi ismereteim, ezért megpróbáltam Orbán „beszervezése” körül történteket a dokumentált tények és a saját tapasztalataim alapján, valósághű módon leírni. A cikk megjelenése után többen szemrehányást tettek, hogy miért veszem védelmembe Orbánt. Azt válaszoltam, valakinek a lejáratását hamis információk alapján akkor sem helyeslem, ha a lejáratás célszemélye politikai ellenfelem.
Magyarországon huszonhét év alatt se sikerült olyan törvényt alkotni, amely lehetővé tenné, hogy a társadalom és a történész szakma teljes mélységében megismerje az állambiztonsági szolgálatok tevékenységét, és útját állja, hogy egykori titkosszolgák és egykori besúgók államtitkárok és püspökök lehessenek. A Momentum Mozgalom ezt a helyzetet is rendezni kívánja.