Visszapillantó


Ez a ciklus a közelmúlttal, a rendszerváltás előtörténetével és történetével foglalkozó írásokat tartalmaz.

HELSINKI ÉS A HELSINKI MOZGALOM

A Helsinki Egyezmény aláírása és a Moszkvai Helsinki Csoport megalakulása a rendszerváltás előtörténetének meghatározó eseménye volt. Ezért soroltam az erről szóló három írást külön alciklusba.

A vörös cápa napja

Brezsnyev pártfőtitkár a Szovjetunió történetének legdiadalmasabb pillanatában, 1975. augusztus 1-én írta alá a Helsinki Záróokmányt, amely szovjet értelmezése szerint nemzetközi egyezménnyel szentesítette Európa kettéosztását. Nem is a Helsinki egyezmény, hanem annak civil olvasata indította el a folyamatot, amely a szovjet birodalom széteséséhez vezetett.

„Ez Önöknek jutott eszébe!”

2011-ben részt vehettem és felszólalhattam a Moszkvai Helsinki Csoport megalakulásának 35. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. Az alapítók jelenlétében mondhattam el, a történelmi jelentőségű helsinki folyamatot, amely a szovjet birodalom széteséséhez vezetett, nem a Helsinkiben aláírt nemzetközi egyezmény indította el, hanem tizenegy ellenzéki abszurdnak tetsző elhatározása, hogy számon kérik a szovjet kormányon a Helsinki Záróokmányban tett ígéreteit. A Moszkvában, angolul elmondott beszéd jóval rövidebb volt, mint az itt közölt, megszerkesztett változata.

Sötétség és fenn-héj

2005. november 20-22-én a Magyar Helsinki Bizottság konferenciát rendezett az emberi jogok helyzetéről. Budapestre érkezett Václav Havel, Karol Schwarzenberg, a Nemzetközi Helsinki Szövetség korábbi elnöke, Szergej Kovaljov, a szovjet szamizdat kezdeményezője, Jurij Orlov, a Moszkvai Helsinki Csoport alapítója, mindketten sok évet töltöttek szovjet kényszermunka-táborokban. A magyar sajtó azonban alig vett tudomást róluk. Neves médiaszemélyiségek azt mondták, a mi hallgatóink, nézőink ezeket az embereket, Havel kivételével, nem ismerik. Mi sem ismerjük őket, azaz nyilvánvalóan nem is fontos emberek.

A vég kezdete

A havilap-Beszélő hónapról-hónapra összeállítást közölt a Kádár-rendszer egy-egy évéről. Az összeállítás középpontjában az évesszé állt. Az 1985-ös évről írtam, mert úgy véltem, ezzel az évvel kezdődött meg a rendszer szétesésének megállíthatatlan folyamata. Írásomat három esemény köré rendeztem. Tavasszal az országgyűlési választásokat megelőző jelölőgyűléseken spontán jelöltek is felléptek. Nyáron közös tanácskozást rendeztek a rendszer liberális és népi ellenzékének tagjai. Ősszel a –Nemzetközi Helsinki Szövetség alternatív Kulturális Fórumot szervezett Budapesten.

„A magamutogatásnál fontosabb…”
(Dokumentumfilm a Beszélőről)   

A Magyar Televízió kétrészes dokumentumfilmet mutatott be a Kádár-rendszer utolsó tíz évében kiadott, hivatalos engedély nélkül, de rendőri zaklatások közepette megjelent kiadványokról. A film azonban egyoldalú képet adott a demokratikus ellenzékről, a cenzúrázatlan kiadványokról és készítőikről.

A harmincadik évforduló huszadik évfordulóján
                                                                                                                                
1956-ban a társadalom túlnyomó többsége nemzeti függetlenséget, többpárt-rendszert, pluralista demokráciát akart. A demokratikus ellenzék a Kádár-rendszer utolsó éveiben erre az 56-ra emlékezett kezdetben magánlakásokon, majd betiltott utcai rendezvényeken. 2006-ban a kormány rendőrkordonnal védett állami ünnepen emlékezett meg a forradalom évfordulójáról. A kordonon kívül erőszakos tüntetők támadtak rá a rendőrökre, a rendőrség pedig aránytalan brutalitással válaszolt. De mit jelentettek ezek az alapvető fogalmak – függetlenség, szabadság, demokrácia – a forradalom napjaiban, az elnyomás évtizedeiben és a rendszerváltás után?

A megvalósult Éden

A kötetben elsősorban jobboldali szerzők szerepeltek, de szerepeltek benne a szamizdat Beszélő egykori munkatársai is. Én azért fogadtam el a felkérést, mert ezzel is ki akartam fejezni, hogy elutasítom az ország és a kultúra kettészakadását. A kötetben írásom változtatás nélkül jelent meg.

Az írás áttekinti a rendszerváltás előzményeit és krónikáját, így tartalmilag részben megegyezik a Visszapillantó ciklus más írásaival. Szerepeltetését azért tartottam fontosnak, mert úgy hiszem, a cikk, főként jobboldali olvasókra számítva is, liberális értékek alapján tekinti át a rendszerváltás és az utána következő évek politikai eseményeit.

Az emberi jogok ügyétől a rendszerváltás jelszaváig

Ez az írás a Solt Ottilia születésének hetvenedik évfordulója alkalmából rendezett emléknapra készült. (Fuga, 2014. február 8.) Solt Ottiliára azonban nem lehet úgy emlékezni, hogy ne essék szó a SZETÁ-ról, SZETÁ-ról pedig nem tudok úgy beszélni, hogy ne beszéljek a demokratikus ellenzék létrejöttéről és szerepéről a rendszer-váltásban. Mindez együtt persze szétfeszítette volna a konferencia kereteit. Tekintettel az együttesen meghatározott időkorlátra, írásomnak csak mintegy a felét olvastam fel. Megtiszteltetés számomra, hogy a Beszélő a teljes szöveg közlését vállalta.  

Nahát, már harminc éve
(A monori tanácskozás évfordulója)

Az urbánusnak is nevezett liberális ellenzék és a népi ellenzék találkozását 1985 júniusában sokan az ellenzék történetének egyik legnevezetesebb eseményeként tartják számon, amely a két tábor együttműködésének ígéretét hordozta. Számomra az előadások és a viták szövegének elolvasása inkább az jelentette, hogy a két közösséget áttörhetetlen világnézeti fal választja el, az együttműködés közöttük s jövőben sem lesz lehetséges.