Kőszeg Ferenc honlapja

2013. február 12-én Balog Zoltán miniszter Klinghammer Istvánt, az ELTE korábbi rektorát nevezte ki felsőoktatásért felelős államtitkárnak. Az új államtitkár forrófejűeknek és éretleneknek nevezte a tüntető diákokat. A Hallgatói Hálózat az ELTE egyik előadótermében tartott nagygyűlést. Azon került sor a leírt szóbeli összecsapásra.

Nyilasok a Bölcsészkaron

A Hallgatói Hálózat keddi [2013.] február 12-i nagygyűlésén fiatalemberek egy láthatóan elkülönülő csoportja is részt vett. Szószólójuk elmondta, a teremben összegyűlt hallgatók az ő pénzükből, azaz az adófizetők pénzéből ingyen akarnak tanulni, aztán pedig elhagynák az országot. Ha el akarnak menni, fizessék vissza, amit az ország rájuk költött. Végezetül azt kívánta nekik, hogy dögöljenek meg egy londoni McDonalds segédmunkásaként. Felszólalásukra az egyetem egyik oktatója válaszolt. Egyebek közt arról beszélt, hogy a magyar tudományt negyven éven át tartotta elzárva (na, jó, szelektív módon, félig elzárva, tenném hozzá) a világ tudományosságától a szocialista rendszer. A röghöz kötéssel a kormányzat ezt a rendet akarja feltámasztani. A választ a vendégszereplők már nem hallották. Szerepük előadása után nyomban távoztak a teremből.

Azt gondolom, helyes volt, hogy beengedték és meghallgatták őket. A nagygyűlést nyilvános eseményként hirdették meg, én sem vagyok a Bölcsészkarnak sem oktatója, sem hallgatója, engem is beengedtek, sőt valószínűleg szót is kaptam volna, ha kérek. Csak rájuk vet rossz fényt, hogy a választ nem hallgatták meg, tehát valójában nem vitatkozni akartak, csak kihirdetni a véleményüket. Ez azt a meggyőződést sugallja, hogy az ő álláspontjuk vitathatatlan, aki nem ért velük egyet, azt meghallgatni sem érdemes. Ettől azonban még nem nevezném őket nyilasoknak.

A távozni szándékozókkal szemben azokra hivatkoztak, akik 1945-ben, 1956-ban meghaltak az országért. Csakhogy 1956 és 1945 halottai nem ugyanazért haltak meg. 1956 halottai, akár a harcokban estek el, akár kivégezték őket, a szabadágért haltak meg. Sokféle nézetet vallottak, különbözőek voltak származásuk szerint is, voltak köztük kommunisták és szélsőjobboldaliak, zsidók, cigányok és arisztokrata családok leszármazottai, de abban egyetértettek, hogy szabadságot akartak, demokráciát és nemzeti függetlenséget. Szabadságot, amelybe beletartozik, hogy az ember elhagyhassa a hazáját. és bármikor visszatérhessen oda. Egyek voltak abban is, hogy önként csatlakoztak a forradalomhoz, akár fegyverrel harcoltak érte, akár politikai döntéseikkel, írásaikkal.

1944–1945-ben ellenben a legtöbb elesett besorozott katona volt. Ha megszöktek, mint ahogy sokan megszöktek, azt kockáztatták, hogy főbe lövik őket, vagy orosz hadifogságba esnek. Ez nagyrészt igaz a magyarországi németekre is: 1944-ben őket a fegyveres SS-be sorozták be.

De ne vonjuk kétségbe, hogy voltak, akik meggyőződésből harcoltak, hittek benne, hogy a hazát védik a közelgő szovjet megszállással szemben. A hazát, amelyet már korábban a németek szálltak meg. A hazát, amelynek a háborúból kimenekülni akaró vezetőit német SS-csapatok tartóztatták le, és amelynek nyilas kormányát Berlinben nevezték ki. A hazát, amelynek nyilas vezetése tagadta az emberi szabadság elvét. A harc akkor azt jelentette, hogy néhány nappal meghosszabbítják Hitler uralmát Magyarországon. Hogy néhány nappal meghosszabbítják a gyilkolás és fosztogatás szabadságát. Aki önként és meggyőződésből harcolt, arról is csak azt mondhatjuk el, hogy egy szörnyű történelmi tévedés áldozataként halt meg.

A mai szélsőjobboldaliak – akik persze nemzeti radikálisnak nevezik magukat, és nem szeretik, ha nyilasoknak hívják őket, de büszkén lengetik az Árpádsávos zászlót –, maguk is úgy vélik, hogy 1956 1944 októberének „jobboldali forradalmát” folytatta. Vagyis azt mondják, amit a Kádár-rendszer propagandistái mondtak, közülük is főleg a leginkább szélsőségesek. 

Mert a Kádár-rendszer sulykolta harminc éven át, hogy az 1956-os felkelők ellenforradalmárok, fasiszták, nyilasok voltak. Ezt a hazugságot akkor csak a börtönből szabadult 56-osok, meg a demokratikus ellenzék cenzúrázatlan kiadványai próbálták cáfolni. Most a szélsőjobboldal a kádárista történelemképet igazolná vissza. Aki azt vallja, hogy a nyilasok uralma és az 1956-os forradalom egy és ugyanaz, az maga is nyilas. Az egyetemisták nagygyűlésén a kormány álláspontját nyilasok szólaltatták meg. Hiszen szószólójuk nagyon is koherensen és durván beszélt, de következetesen képviselte a kormányzati álláspontot.

Balog Zoltán tiszteletes úrnak, Balog Zoltán miniszter úrnak, a második világháború utolsó napjaiban, Hitler személyes parancsára kivégzett hitvalló pap, Dietrich Bonhoeffer lelkésztársának és hívének érdemes volna elgondolkodnia azon, kik ma nézeteinek harsány hangoztatói.

Origo, komment.hu, 2013. február 16.

4 406 karakter