A legkisebb körúton belül 


Hideg napok, hideg szobák  

Az ember bensőséges viszonyba kerül a környékkel, ahol lakik. Ez nemcsak falun vagy kisvárosban van így, hanem egy nagyváros kellős közepén is. De van a lakókörnyezet megfigyelésének egyéb tanulsága is. Ha egészen kis közösségeknek kell dönteniük valamiről, a megfigyelő a nagypolitikából ismerős jelenségekkel találkozik.  Egy társasház tulajdonosai között is akadhat egy, aki hallatlan meggyőződéssel képviseli az álláspontját.  Az ilyen ember csendben, még a döntéshozatal előtt, híveket toboroz, akik a vita során az ő álláspontját támogatják. A többiek aztán nemcsak az érdekeik ellen szavaznak, de egyszerre megfeledkeznek a korábban hirdetett véleményükről is. 

Budapest szíve

Újszülöttként az Apponyi tér 4-ben kezdtem az életet. Aztán évtizedekig laktam a Felszabadulás tér 4-ben, jelenleg pedig a Ferenciek tere 11-ben élek. A lakcímemnek ez a legutóbbi megváltozása a puszta címváltozásnál többet jelentett számomra, de persze kevesebbet egy költözködésnél. Mert valójában ugyanott lakom nyolcvan éve: időközben változott a lakás nagysága, a bejárata, de ha kinézek az ablakon, nagyjából ugyanazt látom, mint két éves koromban. 

Hetvenöt év a százból

Valamikor az ezredforduló után szokásba jött, hogy megünnepelték a házak századik születésnapját. A ház, ahol lakom, 2014-ben lett száz éves. Minthogy én voltam a legrégebbi lakó, engem kértek fel, hogy mondjak pár szót a házzal kapcsolatos emlékeimről. Az itt következő szöveget az udvaron olvastam fel. Utána a születésnapot ünneplő közönség feljött hozzánk, hogy a ház nevezetességeként megnézzék Kemény György pop-art falképét, amelynek a helyreállítása akkor még csak terv volt.

Miniszterelnökünk szereti a bevándorlókat

Pest egyik legszebb, leglátványosabb épülete, a Párisi udvarA házat most bevándorlók luxusszállodává építik át. Az épület bejáratától mintegy harminc lépésnyire nyúlik negyvennyolc méter magasba a Klotild-palota, amelyben az előbb említett bevándorlók 2012 és 2018 között üzemeltették egyik szállodájukat, a Buddha-Bar Hotelt. 

A szocializmus visszatért

Ezek az apró történetek a közvetlen környezetemről szólnak, az élőhelyem kisvilágáról, de nem egy irányítószámmal, lakcímmel meghatározható környékről, mint a korábbi történetek ebben a ciklusban. Ezek bárkivel, bárhol előfordulhatnak, aki a posztkommunista, a prekommunista, de ha tetszik, az örök Magyarországon él. 

Egy Orbán a házból

E ciklus első cikkében (Hideg napok, hideg szobák) társasházunk központi fűtésének ügyéről írtam. Első pillantásra csupán helyi érdekességű ügyről. De közben nyilvánvaló volt, hogy a mindenki számára kedvezőtlen döntést, egyetlen, a maga igazát szenvedélyesen hirdető ember vitte keresztül, szemben az érdekeltek apró, rosszul informált, és a vitát akadékoskodásnak, időhúzásnak tekintő közösségével. És ez már több mint egy csöpp közösség belső ügye. Ez már arról szól, hogyan bénul meg a demokrácia, ha a társadalom közönyös, ha nem akarja és végül már nem is tudja átgondolni, megvitatni az érdekeit. 

Kemény György helyreállított falképe újjáavatásán 

A Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszékének oktatói és hallgatói több mint egy éves munkával helyreállították Kemény György 1970-71 ben festett, védetté nyilvánított falképét. Minthogy a műalkotás a mi lakásunkban van, nekem kellett az újjá varázsolt kép bemutatását megnyitnom. 

Milliárdos migránsok Orbán Viktor udvarában

Támogassuk Orbán Viktor programját, állítsuk meg a bevándorlást! – kiált ránk a Fidesz választási plakátja minden utcasarokról. Ez azonban csak azokra vonatkozik, akik a háború, a terror, a szenvedés elől menekülnek. A befektetőket, akik a „keleti nyitással” ámítják a magyar kormányt, akik arannyal hímzett királyi párnákat hoznak a miniszterelnöknek, nem kerítés várja, hanem kivételes bánásmód, számtalan előny, aminek az árát mi fizetjük meg, magyar adófizetők. Akkor is, ha egykori kommunista politikai és talán titkosszolgálati kapcsolat is feldereng a háttérben. Az itt következő hosszú történet erről szól. Kőszeg Ferenc cikke.