Kőszeg Ferenc honlapja

Az illetékes Hivatal az Európai Unióhoz való csatlakozás küszöbén is mindent elkövetett, hogy megakadályozza külföldiek magyarországi letelepedését. Az idegenrendészet ügyintézőit nem érdekelte, hogy a külföldinek magyar családja van, vagy esetleg ő maga határon túli magyar. Akkor Orbán Viktor még nem volt a kettős állampolgárság híve. Arra csak 2004-ben jött rá, hogy a határon túliak révén elnyerheti olyanok szavazatát, akiket egyáltalán nem érint, hogy milyen politikát folytat Magyarországon.

Jár-e kedvezmény a magyaroknak?

Nem a határon túli magyaroknak persze, hiszen nekik, tudjuk, jár magyarigazolvány is, meg kedvezmény is feltéve, ha nem akarnak itt maradni. De jár-e kedvezmény a Magyarországon élő, magyar állampolgár magyaroknak, ha történetesen egy külföldivel kötik össze a sorsukat, legyen az a külföldi bosnyák, palesztin, kongói vagy éppen határon túli magyar? Jár-e nekik az a kedvezmény, hogy együtt élhetnek azzal, akit szeretnek, például a gyerekeik apjával? 

A közelmúltban a közvélemény egy része felháborodottan értesült arról, hogy az idegenrendészeti hatóság egy HIV-pozitív afrikaitól – hiába él együtt magyar állampolgár feleségével, magyar állampolgár gyerekével – megtagadta a tartózkodási engedélye meghosszabbítását, és ezt a döntést a bíróság is jóváhagyta. A felháborodás jogos, mégsem érthető. Az eset ugyanis mindennapos, bár persze nap, mint nap felháborító. Az idegenrendészeti hatóság – a jelenlegi szervezeti rend szerint a BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal, (a továbbiakban: BÁH) illetve a Hivatal regionális igazgatóságai – zsinórban tagadják meg a letelepedési, tartózkodási engedélyt magyar állampolgárokkal életközösségben élő külföldiektől.  

Kongói, bosnyák, kárpátaljai

K. M. a háború dúlta Kongói Demokratikus Köztársaság (a volt Zaire) állampolgára.
1997 óta tartózkodik Magyarországon, 1998-ban menedékjogot kért, kérelmét azonban elutasították. Egy utcai igazoltatás során konfliktusba keveredett az intézkedő rendőrrel, ezért hivatalos személy elleni erőszak miatt a bíróság nyolc hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, és kiutasította az országból annak ellenére, hogy magyar élettársa, akivel negyedik éve élt együtt, hatodik hónapos terhes volt. A gyerek – fiú – 2001. október 27-én született meg. Az idegenrendészeti hatóságnak idén február közepére sikerült hazatérési okmányt szereznie K. M. számára. Ekkor – egy pénteki napon – őrizetbe vették, és a Ferihegyi repülőtér határőrségi fogdájában helyezték el azzal a szándékkal, hogy hétfőn, azaz február 18-án végrehajtják a kitoloncolását Kongóba. K. M. újabb menedékjogi kérelmet nyújtott be. Elmondása szerint az apja Mobutu elnök tisztviselője, ő maga Nyugat-Európában Mobutu pártjának aktivistája volt. A Mobutu elnök hatalmát megdöntő Kabila 1997-ben megkezdte a bukott elnök híveinek bebörtönzését és kivégzését. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának az ügyhöz kapcsolódó állásfoglalása szerint jelenleg a Kongói Demokratikus Köztársaság mintegy 220 börtönében „a fogva tartottakat halálra verik, kínozzák”; „a kínzásokért, az önkényes és törvényen kívüli kivégzésekért a biztonsági erők a felelősek, amelynek tagjai teljes büntetlenséget élveznek”. A Hivatal ügyintézőjét mindez nem hatotta meg; munka közben – élve a január 1-jén hatályba lépett új idegenrendészeti törvény felhatalmazásával – menekültügyi tisztviselőből átalakult idegenrendésszé, és nemcsak a menedékjogi kérelem ismételt elutasításáról hozott határozatot, de elrendelte a külföldi kiutasítását is, méghozzá egy olyan jogszabály alapján, amely majd csak az Európai Unióhoz való csatlakozásunk után fog hatályba lépni. Mindeközben egy szó sem esett arról, hogy K. M.-nek magyar élettársa, gyereke van. A tisztviselő a jogszabályoknak megfelelően járt el. Az már nem az ő dolga, hogy esetleg a halálba küldi egy négy hónapos magyar állampolgár édesapját. 

Senki se gondolja, hogy a hatóság netán rasszista, és K. M.-nek azért kell vesznie, mert néger. P. B. bosnyák. 1992-ben a jugoszláviai háború sok ezer menekültjéhez hasonlóan menedékes státuszt, azaz ideiglenes védelmet kapott Magyarországon. A védelem 1999-ben megszűnt, s ezzel megszűnt P. B. jogcíme is arra, hogy Magyarországon éljen, legálisan dolgozzon. Hősünk mégsem akart hazamenni. Részint mert – mint sok-sok vajdasági magyarnak, és talán még több bosnyáknak – neki sem volt hová visszamennie. De főképp azért nem, mert a Magyarországon töltött évek alatt megnősült, elvált, újra megnősült, gyermekei születtek, azaz családjában rajta kívül mindenki magyar állampolgár. Bevándorlási kérelmét ennek ellenére első fokon a Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala (Grespik hivatala), majd másodfokon a BÁH is elutasította. P. B.-nek – érvelt a BÁH – van ugyan munkavállalási engedélye, jövedelemszerzésre jogosító vízummal és tartózkodási engedéllyel azonban nem rendelkezik, jövedelme így megélhetésének vizsgálatakor nem vehető figyelembe. A felesége 35 ezer forintos keresete viszont nem elegendő a család eltartására. Sokkal jobb tehát, ha az asszony, meg a két házasságból származó gyerekek a jövőben legfeljebb turistaként találkozhat P. B.-vel.

Az elutasítás elsődleges oka mégsem ez volt, hanem az, hogy P. B.-t 1995-ben ittas járművezetés miatt 10 000 forint pénzbüntetésre ítélték. Tekintettel a közbiztonságot sértő magatartására, „beilleszkedése a magyar társadalomba nyilvánvalóan nem várható”. A pénzbüntetést P. B. 1995 novemberében befizette, ezzel a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól mentesült. A bűnügyi nyilvántartásról szóló törvény értelmében a pénzbüntetésre ítéltek adatait a mentesítés beálltától számított öt évig lehet kezelni, ezt követően meg kell semmisíteni. A Budapesti Rendőr-főkapitányság állásfoglalása, amelyen az elutasítás alapszik, 2000. december 12-én kelt, vagyis már az után, hogy P. B. adatait törölni kellett volna a bűnügyi nyilvántartásból. Efféle kisebb hatósági jogsértés azonban sem a Közigazgatási Hivatal, sem a BÁH illetékesét nem zavarta. A történet sötét humorához tartozik, hogy az első fokú határozat aláírója ellen időközben büntetőeljárás indult, mert alaposan gyanúsítható azzal, hogy együttműködött egy jórészt volt rendőrökből alakult, idegenrendészeti ügyintézéssel foglalkozó gazdasági társasággal, amely az ügyészség feltételezése szerint kenőpénz ellenében szerzett tartózkodási és bevándorlási engedélyeket, természetesen csak olyan külföldiek számára, akik képesnek mutatkoztak a beilleszkedésre a magyar társadalomba. Magda Marinko meg Szemjon Mogiljevics bizonyára ezek közé tartozott, P. B. a maga ötvenezer forintos nettó jövedelmével nem.

Senki se gondolja, hogy ilyesmi csak „külföldi külföldivel” történhet meg. Ugyanez a hatóság határon túli magyarról is kimondta, „beilleszkedése a magyar társadalomba nyilvánvalóan nem várható”. Hogyan? Hiszen a határon túli magyar a magyar nemzethez, a magyar társadalomhoz tartozik. De ha együtt akar élni a magyar házastársával, akkor már nem elég a magyar származás, az anyanyelv, a szabad identitásválasztás, akkor a jó magaviseletével (és tegyük hozzá, a hazai átlagnál magasabb jövedelemmel) is igazolnia kell, hogy be tud illeszkedni a közösségbe, amelynek egyébként, ugyebár, születésénél, neveltetetésénél fogva tagja. 

Egy vétlen palesztin 

A fenti három történet szereplőinek a múltja nem makulátlan. F. I. K. ellenben soha semmiféle hatósággal nem került konfliktusba. F. I. K. palesztin, bár Damaszkuszban született az ottani jogszabályok szerint nem kaphat szír állampolgárságot. 1991-ben érkezett Magyarországra, tíz éve élettársi kapcsolatban él egy magyar asszonnyal, három gyermekük 9, 4 és 2 éves. Házasságot azért nem kötöttek, mert a szükséges iratokat a szíriai hatóságoktól lehetetlen volt beszerezni.

A palesztin férfi Budapesten a műegyetem hallgatója volt. Bár építészeti diplomamunkáját még nem készítette el, egy tekintélyes tervezőiroda állást ajánlott neki, és meg is szerezte számára a munkavállalási engedélyt. A tartózkodási engedélyhez azonban – mint P. B. esetében láttuk – munkavállalásra jogosító vízumra is szükség van, és ezt Damaszkuszban a magyar nagykövetségen kellene kérelmezni. F. I. K. azonban nem akar és nem is mer hazamenni. Kiszámíthatatlan ugyanis, nem vonnák-e felelősségre, mert külföldi tartózkodása révén kivonta magát a palesztin menekültek különleges katonai szolgálata alól. Kiszámíthatatlan, hogy a szír hatóságok visszaengedik-e Magyarországra, ha megkapja a vízumot. De az is kiszámíthatatlan, hogy megkapja-e.

A belügyminiszternek joga van arra, hogy a kérelmező külföldit humanitárius okból menekültként ismerje el. A BÁH főigazgatójának joga van arra, hogy „fontos állami, gazdasági és társadalmi érdekből” engedélyezze a vízumkérelem benyújtását Magyarországon. F. I. K. esetében mindkét kérelmet elutasították. Engedély híján a XII. kerületi Rendőrkapitányság december 20-án kötelezte F. I. K.-t, hogy hagyja el Magyarországot. Méghozzá december 23-ig, nehogy már együtt karácsonyozzon a keresztény gyerekeivel az istenverte pogánya!

A bíróságra benyújtható felülvizsgálati kérelemnek ilyen esetben nincs halasztó hatálya. Ha a külföldi a megjelölt időpontig nem távozik, őrizetbe veszik és kitoloncolják az országból. Ezen a napon azonban fordulat történt. Harrach Péter szociális és családügyi miniszter saját kezű aláírásával igazolta, hogy a külföldinek „a Magyar Köztársaságban való tartózkodása fontos családvédelmi érdeket szolgál. Nevezett 3 kiskorú gyermeke eltartásáról gondoskodik, távozása gyermekei fejlődését veszélyeztetné”. A Fővárosi Bíróság erre az igazolásra is hivatkozva elrendelte a rendőrségi határozat végrehajtásának felfüggesztését. Ezzel azonban az ügynek még koránt sincs vége. A családügyi miniszter csak azt igazolhatta, hogy van olyan társadalmi érdek, amelynek alapján a külföldi vízumkérelmét Magyarországon is benyújthatja. A vízum megadásáról azonban ezután is a belügyminiszter alá tartozó szerveknek kell dönteniük. 

A hatóság kiskapui

A hetvenes, nyolcvanas években magyar állampolgárok, főként nők ezrei tapasztalhatták, ha házasságot kötöttek egy olasszal, némettel vagy franciával, többnyire viszonylag rövid időn – néhány éven – belül megkapták a házastársuk állampolgárságát.

A magyar alkotmány meg a családjogi törvény az állam kötelességé teszi, hogy védelmezze a családi együttélést. A családi kötelék tiszteletben tartását az Emberi Jogok Európai Egyezménye is előírja.

Az 1993-ban elfogadott, 1994. április 1-jétől 2001. december 31-ig hatályos magyar idegenrendészeti jogszabályok ennek ellenére hét éven át köszönőviszonyban sem voltak a családjogi rendelkezésekkel. „Mi nem a családjogi törvény szerint járunk el – mondták a külföldit képviselő magyar ügyvédnek a rendőrség idegenrendészeti osztályán –, hanem az idegenrendészeti törvény szerint. Hozzon be az ügyvéd úr egy családjogi törvényt, majd megnézzük…” Beutazási, tartózkodási jogcímként a külföldi nem jelölhette meg, hogy Magyarországon családja van. Ilyen tartózkodási jogcímet a törvény nem ismert.

A múlt évben az európai uniós jogharmonizáció folyamatában létrehozott úgynevezett migrációs törvénycsomag változtatott ezen. A 2002. január 1-jén hatályba lépett új idegenrendészeti törvény több rendelkezése védi a családi együttélést. Ezeket nem lehetett mellőzni, hiszen az Unió valamennyi országának törvényei tartalmaznak családvédő szabályokat, és az Emberi Jogok Európai Bírósága is több ítéletben mondta ki, hogy családi kötelékben élő külföldit csak rendkívül nyomós okból lehet távozásra kényszeríteni.

Ehhez képest a magyar törvény számos kiskaput biztosít a hatóságnak, hogy a külfölditől mégis megvonja a tartózkodás jogát – épp úgy büntetve ezzel a magyar házastársat, a magyar gyereket, mint a külföldit. Az új törvény értelmében a magyar állampolgár (továbbá a tartózkodási, letelepedési vagy bevándorlási engedéllyel rendelkező, illetve menkültként elismert külföldi) Magyarországon tartózkodó házastársa, kiskorú gyermeke és a házastárs kiskorú gyermeke tartózkodási engedélyre jogosult. Ez a szabály, amely önmagában előrelépést jelent, mégsem segít F. I. K.-nak, hiszen ő csak élettársa a gyermekei anyjának. A törvény szerint a magyar állampolgár külföldi gyermeke jogosult tartózkodásra. Csakhogy a magyar állampolgár gyermeke születésénél fogva magyar állampolgár. Ugyanakkor a magyar állampolgár külföldi szülője semmiféle tartózkodási jogosultsággal nem rendelkezik, holott – mint a fentebbi három példa mutatta – éppen ez gyakran előforduló élethelyzet.

De a tartózkodásnak további feltételei is vannak. Mindenekelőtt az erre a célra kiadott tartózkodási vízum, amelyet alapesetben az illetékes magyar külképviseletnél kell kérelmezni. A német idegenrendészeti törvény, amely nem a toleranciájáról híres, a német alaptörvénynek a család és a házasság védelméről szóló 6. cikke alapján kimondja, hogy a német állampolgár külföldi házastársa, külföldi gyermeke továbbá – a felügyeleti jog gyakorlása céljából – a német gyermek külföldi szülője tartózkodásra jogosult.

A magyar állampolgárral (letelepedési, bevándorlási engedéllyel rendelkező vagy menekült külföldivel) családi életközösségben élő külföldit csak rendkívüli esetben lehet kiutasítani. Feltéve, hogy tartózkodási engedéllyel rendelkezik! A német törvény ebben a tekintetben is jobban védi a család, a német állampolgár érdekeit. Azt a külföldit, aki egy német állampolgárral családi életközösségben él, csak akkor lehet kiutasítani, ha szándékos bűncselekmény miatt jogerősen három év szabadságvesztésre vagy öt éven belül összesen három év szabadságvesztésre ítélték.

Az erdélyi feleség meg az angolai anyós

A törvényt előkészítő belügyi kormányzat és a törvényhozás annyira sietett az uniós jogharmonizációval, hogy egy sor olyan szabályt is beépített a törvénybe, amelyek majd csak a csatlakozás után lépnek hatályba. Ezek az Európai Gazdasági Térség (EGT: az EU tagjai plusz Izland, Lichtenstein, Norvégia) állampolgárainak illetve az EGT-állampolgár nem EGT-állampolgár családtagjainak jóval több jogot biztosítanak, mint a jelenleg hatályos szabályok a magyar állampolgárok nem állampolgár családtagjainak. Magyar állampolgár külföldi házastársa csak akkor jogosult a magyarországi tartózkodásra, ha lakása, megélhetése biztosított. Az EGT állampolgár és harmadik országbeli családtagja hat hónapra már akkor is jogosult az itt-tartózkodásra, ha csak azt igazolja, hogy munkát keres. A magyar állampolgár felesége akkor kaphat letelepedési engedélyt, ha a házaspár jövedelme a hatóság megítélése szerint biztosítja a megélhetésüket. Egy magyar kisnyugdíjas erdélyi feleségének tehát kevés esélye van rá, hogy Magyarországon együtt élhet a férjével. Egy holland nyugdíjas bárhonnan származó felesége jogosult erre.

EGT-állampolgár esetében a törvény a családtag fogalmát is nagyvonalúbban határozza meg. A magyarországi tartózkodás szempontjából a külföldi házastárs és a tizennyolc évesnél fiatalabb gyermek számít családtagnak. EGT-állampolgár esetében a leszármazott nem a tizennyolcadik, hanem a huszonegyedik életévéig családtag, sőt ha továbbra is eltartott (például egyetemre jár), azon túl is. De családtag a házastárs eltartott felmenője is. Az előbb említett erdélyi feleség tehát, ha megkapná is a letelepedési engedélyt, a húsz éves gyermekét, meg a szüleit családegyesítés címén nem hívhatná Magyarországra, hiába rendelkeznek mindannyian magyarigazolvánnyal. A holland vagy a portugál állampolgár indonéziai vagy angolai felesége/férje, anyósa, apósa ellenben az EU csatlakozás pillanatától az EGT-állampolgár jogán letelepedhet Magyarországon.

Az idegenrendészeti törvény alkotóit aligha a parttalan liberalizmus vezette e jogszabályok előkészítésekor. Egyszerűen alkalmazkodniuk kellett az Unió közösségi jogához. Sietségükben mindent elkövettek, hogy az itt tartózkodó EU-szakértők rábólintsanak végre az új rendelkezésekre, s le lehessen zárni a csatlakozási tárgyalások belügyi-igazságügyi fejezetét. Ebben egyébként az EU-szakértők is érdekeltek voltak, ezért nézték el, hogy a módosított menedékjogi és az új idegenrendészeti törvény együttesen – az EU-ban elképzelhetetlen módon – az egész menekültügyet alárendeli az idegenrendészetnek.

Csak mintha arról feledkeztek volna meg az idegenrendészet régi-új sztahanovistái, hogy a csatlakozás után a magyar állampolgárok is EGT-állampolgárok lesznek. Ha gondolnak erre, a törvénynek azt is ki kellett volna mondania, hogy az EGT-állampolgárokra vonatkozó szabályok hatályba lépésekor a magyar állampolgárokra vonatkozó ridegebb szabályok hatályukat vesztik.

Hacsak nem sikerül addig elérniük, hogy a magyar állampolgárok olyan különleges magyarigazolványt kapjanak, amely szerint, a magyar polgárok, ha netán külföldivel esnek szerelembe, nem számítanak az Unió polgárainak. 

Népszabadság, 2002. április 6.
16 204 karakter