Három afrikai
Bécs, 1999
Bécs Múzeumi negyedében, a Mariahilfer Straße legelején egy négy méter magas, hét és fél tonna súlyú, afrikai gránitból készült szobor emelkedik. Az emlékművet Marcus Omofuma-kőnek hívják, a körülötte kialakított térség 2014-ben Az emberi jogok tere nevet kapta. Omofuma 1994-ben menekült Nigériából Németországba, menedékjogi kérelmét – noha hazájában egy terrorszervezet halálra ítélte – elutasították. Ausztriában próbálkozott, a menedékjogot azonban ott sem kapta meg, a hatóságok a kitoloncolását rendelték el. 1999. május 1-én a Bulgáriába tartó repülőgépen, bár három rendőr kísérte, a férfi ellenállt, kiabálni kezdett, megpróbált felállni. Erre a rendőrök ragasztószalaggal tekerték körül, leragasztották a száját, sőt az egyik orrlyukát is. Szófiába a kitoloncoltnak csak a holtteste érkezett meg. A boncolás során a bolgár igazságügyi orvosszakértő megállapította, hogy a halált a 20-60 percig tartó oxigénhiány okozta. Vagyis Omofuma lassú kínhalállal halt meg. Ausztriában hatalmas felháborodás tört ki, az üggyel valamennyi világlap foglalkozott, Schlögl belügyminiszter kénytelen volt hozzájárulni, hogy a minisztériumban emberi jogi szervezetek képviselőiből tanácsadó testület jöjjön létre, amely véleményezhette a minisztérium és az alárendeltségébe tartozó szervezetek intézkedéseit.
Minneapolis, 2020
George Floyd 2020. május 25-én bekövetkezett halála még nagyobb visszhangot vert. Milliók látták a videofelvételeket, látták, hogy Floyd nem tanúsított ellenállást, a minneapolisi rendőrség rendőre, Derek Chauvin mégis rátérdel a nyakára. A földön fekvő férfi többször felkiált: Nem kapok levegőt (I can’t breathe). Halála után a tüntetések többnyire békésen kezdődtek, de sok helyen erőszakossá váltak: autókat gyújtottak fel (ahogy ezt 2006 szeptemberében Budapesten is láthattuk), üzleteket raboltak ki, lövöldözések kezdődtek, amelyeknek rendőrök és civilek estek áldozatul. Minnesota államügyésze harmadik fokozatú emberölés miatt emelt vádat Chauvin ellen, majd a vádat második fokozatú emberölésre cserélte.(A második fokozat szándékos, de nem előre megfontolt emberölést jelent, a harmadik fokozat körülbelül a magyar büntetőjogban is szereplő halált okozó súlyos testi sértésnek felel meg.) Mindezt megírta a magyar sajtó, többek közt a Pesti Hírlap is. Volt azonban egy hír, amely mondhatni, csak a magyar sajtóban jelent meg. Az Alfahír június 1-én azt tudatta olvasóival, hogy a Civil Összefogás Fórum felismerte, az erőszakos megmozdulásokat Soros György szervezi és finanszírozza: a milliárdos így akarja a novemberi választáson megbuktatni Trump elnököt. A Magyar Hírlap június 3-i száma szerint a Fox News előző napi adásában a szereplők arról vitatkoztak, milyen szerepe van Sorosnak a tüntetések szervezésében. Beírtam a Fox News keresőjébe Soros György nevét, a kijelzőből tudom, hogy a milliárdos neve az elmúlt évben több mint ezerszer elhangzott, de a kiemelt ügyek között, amelyekről a kereső ismertetést is közöl, egyik sem kapcsolódik Floyd halálához. Megkérdeztem az Amerikában élő hozzátartozóimat is: nekik bizonyára feltűnt volna, ha valaki a mostani eseményekkel kapcsolatban kimondja vagy leírja Soros György nevét. Tudomásuk szerint azonban ebben az összefüggésben Soros nem szerepelt az amerikai médiában.
Nyírbátor, 2000
A feketéknek Amerikában két és félszer annyi esélyük van arra, hogy rendőri erőszak áldozatai lesznek, mint a fehéreknek. A berlini falnak is volt magyarországi áldozata – egy tizennyolc éves kelet-német lányt a hetvenes évek derekán a jugoszláv határon lőttek agyon a magyar határőrörök. A magyar idegenrendészetnek is voltak afrikai áldozatai. Ecole Christian Ebune 1999 februárjában érkezett Magyarországra. Nevéből ítélve keresztény lehetett, kameruninak mondta magát, felkereste a menekültügyi hivatalt, és szabályosan menedékjogot kért. A menedékkérők debreceni befogadó szállásán helyezték el, innen néhány hét elmúltával ki lehetett járni.
Ebune szép szál férfi volt, huszonkilenc éves, magas, kisportolt. Nem csoda, hogy „összejött” Katalinnal, a tábor egyik szociális munkásával. Menedékjogi kérelmét 1999. december 7-én jogerősen elutasították, majd kiutasították az országból, de a határozat végrehajtását a kiutasítás feltételeinek megteremtéséig felfüggesztették. Katalin felajánlotta a barátjának, egyelőre költözzön hozzá. Ehhez Katalin édesanyja is hozzájárult. Csakhogy Katalin ténylegesen nem az édesanyja házában lakott, Debrecentől harminc kilométerre, hanem a nagynénje debreceni lakásában. Így a bíróság nem engedélyezte, hogy a kiutasított külföldi az élettársa lakhelyére költözzön; a határőrség nyírbátori közösségi szállásán – magyarán egy idegenrendészeti börtönben – jelölt ki a számára kötelező tartózkodási helyet. Kamerunnak nincs Magyarországon külképviselete, de a szorgos idegenrendészet Kamerun moszkvai követségén beszerezte a szükséges útiokmányokat, így decemberben már nem volt akadálya a kitoloncolás végrehajtásának. December 17-én, vasárnap este jöttek érte a közösségi szállásra, hogy hogy másnap a Ferihegyi repülőtérről útnak indíthassák Brüsszelbe. Ez volt az első alkalom, hogy Ebune ellenállt a hatóságnak. Két rendőr és hat határőr kellett hozzá hogy megbilincseljék. Aztán mint egy levágott állatot vonszolták a rendőrség rabomobiljáig. A négy órás úton hátrabilincselt kézzel szállították Budapestre, majd további három és fél óráig várt a kocsiban, megbilincselve, a decemberi fagyban. Hajnalban egy csomagszállító kocsira fektették, úgy tolták fel a még üres repülőgépre. A bilincs meg a mellette ülő két rendőr ellenére Ebune felállt az ülésről. A gép belga kapitánya kijelentette, ilyen körülmények között nem vállalja a szállítást. A rendőrök már nagyon dühösek voltak, „csomagjukat” újból egy csomagszállító kocsira helyezték, és betolták egy, az utazóközönség elől elzárt helyiségbe. Ebune a földön feküdt, a lábát szigetelőszalaggal tekerték körül. Eközben – így a jegyzőkönyv, amelyet a Magyar Helsinki Bizottság kezdeményezésére indult eljárásban kiadtak a bizottságnak –hét rendőr ült rajta. 6:35-kor egyikük észrevette, hogy foglyuk elájult. A repülőtéri startorvos öt perc múlva a helyszínen volt, szívmasszázzsal próbálkozott, de tíz perc múlva csak a halál beálltát állapíthatta meg.
Pintér Sándort, Orbán Viktor örökös belügyminiszterét (de talán helyesebb, ha a belügyminiszter örökös miniszterelnökéről beszélünk) korán reggel értesítették a történtekről. Feltehetőleg eszébe ötlött az Omofuma halálát követő nemzetközi felzúdulás, hiszen csak másfél év telt el közben, így azonnal intézkedett: elrendelte, hogy az igazságügyi boncolást két orvosszakértő hajtsa végre. A szív súlyos megnagyobbodását észlelték, továbbá azt, hogy a szívpitvarok között a sövény nyitott, a belső szervek állapotát pedig pangásos bővérűség jellemzi. A halál tehát „természetes úton, a nyitott pitvari sövény következtében létrejött idült szívtúltengés, a jobb szívfél elégtelensége miatt állott be.”
A Magyar Helsinki Bizottság nyírbátori ügyvédje révén, december 18-án, 11 órakor értesült Ebune haláláról. Az orvosszakértőnek, akit a bizottság felkért, az újra-boncolást nem engedélyezték, hiszen a boncolás már megtörtént, azt azonban lehetővé tették, hogy a testből kiemelt szerveket megszemlélje. „Megfulladt, megölték – mondta a felkért szakértő hónapok múlva. – de hát mit tehettem két kollégával szemben, hiszen nem vettem részt a boncoláson.” A szokásos államigazgatási eljárásban kimondták, hogy bűncselekmény nem történt. A határozat ellen a Helsinki ügyvédje fellebbezett. Az eljárás során azonban hiába kérte a repülőtéri kamerák felvételeit. Ha nem történt bűncselekmény, mondta a rendőrség jogásza, ezeket a felvételeket, tekintettel az elhunyt személyiségi jogaira, rövid időn belül meg kell semmisítenünk.
Ebune sorsának nem lett országos sajtóvisszhangja, emlékre nem emeltek gránit oszlopot. Néhány nyugati lap munkatársa csodálkozott. Ez egy másik ország, szabadkoztam. Pedig akkor még nem sejtettem, mennyire másik ország lesz húsz év múlva.
Pesti Hírlap, 2020. június 2. (Digitális lapszám)
8 028 karakter