Kőszeg Ferenc honlapja

A Belügyminisztérium az Emberi Jogok Napja (december 10.) alkalmából közleményt adott ki. A minisztérium irányítása alá tartozó Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal – hangsúlyozza a közlemény – kiemelt fontosságot tulajdonít a menekülők védelmére vonatkozó nemzetközi kötelezettségek teljesítésének. Ezen belül is megkülönböztetett figyelmet fordít a legkiszolgáltatottabbak, a nők, a kiskorúak védelmére valamint a családok egységének megőrzésére. A cikk válaszként íródott a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) közleményére. Magyarország az uniós csatlakozás után sem akarja befogadni a menekülteket, hatóságai azt tartják kívánatosnak, hogy a menekülők menjenek tovább az Európai Unió régi tagállamaiba. A menekültellenesség akkor is érvényesül, ha a menekülők magyar nemzetiségűek, és ha menekülésük oka, hogy a Vajdaságban gyakoribbá váltak a magyarellenes atrocitások. A szabadkai Sötét Lászlót, akinek fiát többször megverték, meglátogatta Mádl Ferenc köztársasági elnök. Ezután a Sötét-család átjött Magyarországra, és menedékjogot kért. A menedékjogot Lamperth Mónika belügyminiszter – nyilvánvalóan a BÁH intenciói alapján – kivételes méltányosságból adta meg. A cikket együtt jegyeztem a Vajdaságból áttelepült Mészáros Attilával, a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület munkatársával; a cikket mindketten szervezetünk képviseletében írtuk alá.

Menekültek kiszolgáltatottsága

A valóság ellentmond ezeknek az állításoknak. Magyarország – hasonlóan a többi volt szocialista országhoz – a rendszerváltás óta átmenő ország a menekülők számára, és ez a helyzet az Európai Unióhoz való csatlakozás után sem változott. Az elmúlt években a menedékkérők 57 százaléka az eljárás első hónapjában tovább menekült az országból. 1989 óta több mint negyven ezren kértek menedékjogot Magyarországon, közülük jelenleg ezernél kevesebben tartózkodnak hazánkban. Ennek egyebek közt az az oka, hogy Magyarországon a csekély számú elismert menekült sem jut munkához, magyarul ténylegesen csak az tanulhat, aki Budapesten él, holott a menekültek általában a vidéki befogadó állomásokon laknak.

Az elmúlt két évben Európa-szerte jelentősen csökkent a menedékkérők száma. Magyarországon azonban a csökkenés sokkal drasztikusabb, mint másutt. 2002-be még 6400-an kértek védelmet hazánkban, idén [2004.] november végéig mindössze 1493-an. A menekülőknek ugyanis azzal kell számolniuk, hogy vagy visszaküldik őket például Ukrajnába, ahol nincs rá esélyük, hogy védelemben részesüljenek, vagy Magyarországon kerülnek egy évre idegenrendészeti őrizetbe. A menedékkérők ilyen hosszú időtartamú fogva tartása – mint arra az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága számos jelentésében rámutatott – példa nélküli Európában.

Az unióban szigorú szabályok írják elő, hogy a menedékjogi eljárást – bizonyos kivételektől eltekintve – abban az országban kell lefolytatni, ahol a menekülő a kérelmét benyújtotta. Idén a magyar hatóságok eddig 247 esetben ismerték el, hogy az unió más tagállamaiban jelentkező kérelmezők korábban, (de május 1-e után) már Magyarországon is benyújtották a kérelmüket. Ténylegesen azonban csupán 43 kérelmező visszaküldésére került sor. A többiek feltehetőleg inkább eltűntek a hatóságok látóköréből, csakhogy ne kelljen visszatérniük Magyarországra. 

Való igaz, a debreceni menekülteket befogadó állomáson létrejött egy körlet az egyedül álló nők, anyák számára, Békéscsabán az Oltalom Karitatív Egyesület a lakossági tiltakozás ellenére megnyitotta szállását a kísérő nélkül érkezett kiskorú menekültek számára. De a határőrség a múlt évben egy három gyermekes, veszélyeztetett terhes iraki asszonyt „irányított vissza” Ukrajnába, az elmúlt hetekben pedig egy Koszovóból menekült albán asszony került Debrecenben az utcára, mert a jogszabály értelmében az elismert menekült csak meghatározott ideig maradhat a befogadó állomáson. Az asszony négy gyermekét, akik közül az egyik súlyosan fogyatékos, egyelőre intézetben helyezték el.

Az integrációs programok hiányának a kárvallottjai elsősorban a határon túli – leginkább vajdasági – magyarok: csak ők maradnak itt, csak nekik volna szükségük támogatásra, hogy letelepedhessenek. Idén a belügyminiszter asszony – civil szervezetek felhívása nyomán – úgy döntött, hogy méltányosságból engedélyezi a régóta Magyarországon tartózkodó vajdasági befogadottak letelepedését. Öt hónap alatt azonban a mindössze 124 kérelmezőnek csak egy töredéke kapta meg az engedélyt. És a többségük örül is, hogy így van, mert a letelepedett külföldiként nyomban el kellene hagyniuk a befogadó állomást, de az állami szerveknek számos egyeztetés ellenére nem sikerült forrást teremteniük a vajdaságiak önálló életkezdésének a támogatására. A programból egyébként eleve kimaradtak azok, akiktől az elmúlt időszakban megvonták a befogadotti védelmet, minthogy „Szerbiában rendeződött a helyzet”. 

G. E. magyar nemzetiségű szerb állampolgárt Bácska-Topolyán többször megfenyegették, „magyarok, menjetek haza Magyarországra” mondták neki, majd hat férfi megtámadta, fojtogatták, törött poharat szorítottak a torkához, és egyikük megkérdezte: „Most vágjam el a torkod, vagy majd ha a többi magyarét?  A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Menekültügyi Igazgatósága szerint az efféle agresszív, rendbontó cselekmények egyediek és szervezetlenek, így nem alapozzák meg az üldöztetéstől való félelmet. „Szerbia biztonságos országnak tekinthető” – így G. E. nem ismerhető el menekültnek, és kiutasításának sincs akadálya. A Sötét-családot nyilván azért kellett „méltányosságból” menekültté nyilvánítani, nehogy nagy sajtónyilvánosságot kapott ügyük precedenst teremtsen.

Áprilisban az ellenzék megakadályozta, hogy az országgyűlés elfogadja az idegenrendészeti törvénynek az igazságügyi miniszter által előterjesztett módosítását, amely tartózkodási jogosultságot biztosított volna kiskorú magyar állampolgár nem magyar állampolgár szülőjének. Az e tekintetben változatlanul hatályban maradt 2001-es törvény alapján szólították fel az erdélyi Bandi Mariannt, hogy újszülött gyermekét hátra hagyva távozzon Magyarországról. Hendrich Neli Terézia, bár jogi helyzete rendezetlen, ténylegesen több mint tíz éve Magyarországon él, férje és két gyermeke magyar állampolgár. Férje válni akar, a két gyermek pedig nem elegendő indok arra, hogy az asszony Magyarországon maradhasson. Arra a kérdésre, hogy miért utasította el a Fidesz-MPSZ a törvénymódosítás elfogadását, amely végre kizárta volna az efféle abszurd helyzetek létrejöttét, Répássy Róbert azt felelte: mi a Belügyminisztérium szakértőinek a véleményét fogadtuk el.

Népszabadság, 2004. december 23. 
5 900 karakter