Kőszeg Ferenc honlapja

A „mindszenti beteget”, aki meghalt a mentőautóban, Lázár János, akkori hódmezővásárhelyi polgármester nevezte az egészségügyi reform első áldozatának. Az így tálalt történetnek fontos szerepe volt a Molnár Lajos egészségügyi miniszter reformtörekvéseinek lejáratásában, a „szociális népszavazás” előkészítésében; ez repítette Lázár Jánost városvezetőből az országos politika első vonalába. Ehhez képest csekély ár, hogy a reform elmaradása tönkreverte az amúgy is halódó magyar egészségügyet.

„Nálunk a legfőbb érték…”

Ha H. Imre ott hal meg az árokban, amelybe belegurult, sosem hallottunk volna róla. A temetésén legfeljebb a testvére jelenik meg, ha a Trabantjával el tud zötyögni a temető bejáratáig, meg esetleg Manci, akinek a kocsmájában Imre az évek során hektóliternyi pálinkát ivott meg, és aki időnként kihívta az orvost, ha a férfi a kocsmában lett rosszul. Imre sem a Kádár-rendszerben, sem a demokratikus köztársaságban nem számított sokkal többet, mint egy kóbor kutya, és a halála sem lett volna nagyobb esemény, mint amikor egy kóbor kutyát elsodor egy autó.

H. Imréből Lázár János, Hódmezővásárhely polgármestere csinált néhány napra híres halottat. A polgármester és fideszes országgyűlési képviselő alighogy vette a hírt, máris sajtóközleményben tudatta a világgal, hogy H. Imre az egészségügyi reform első halálos áldozata. Csodálom, hogy éppen Nagypéntek lévén, a történtekről nem jutott eszébe a nap másik nevezetes mártírja… Orbán Viktor és Kövér László elismerését feltehetőleg így is kiérdemelte az elkötelezett városvezető.

Mindez nem érne meg egy jegyzetet. Az ügyet a sajtó már kellőképpen megtárgyalta Az eset kapcsán a véleményem a Fidesz médiapolitikájáról nem lett se jobb, se rosszabb. (Rossznak eddig is elég rossz volt.) A baloldaléról ellenben egy kicsit rosszabb lett. 

A Klubrádió Kontra című programjának műsorvezetője, Orosz József az április 11-i adást majdnem teljes egészében a halálesetnek szentelte. Orosz a műsorvezetőknek-riportereknek ahhoz a többségi frakciójához tartozik, akiket idegesít, ha a riportalany válaszol a kérdéseikre. Az ideális riportalany tiszteletteljesen végighallgatja a riporter válaszát a saját kérdésére, és annyit mond, hogy: igen. Vagy ha kifejezetten bőbeszédű, akkor annyit: nagyon helyesen mondja, szerkesztő úr. Minthogy azonban ilyen ideális riportalany kevés van, a rámenős műsorvezető minduntalan közbevág, a maga szája íze szerint fejezi be a megkérdezett mondatát, és ha a riportalany akadékoskodik, jól leteremti.

Hopp, álljon meg a menet. Nem akarok sajtóper vagy személyiségi per alperese lenni. Nem mondtam semmit a baloldali sajtóról, csak a Klubrádióról. Nem is a Klubrádióról, csak Orosz József egyik műsoráról, annak is csupán egyetlen adásáról mondtam véleményt. VÉLEMÉNYT, tisztelt Bíróság!

A műsor az Egészségügyi Minisztérium aznapi állásfoglalására épült, amely az Egészségbiztosítási Felügyeletnek és az ÁNTSZ dél-alföldi régiója tisztiorvosának a vizsgálata alapján a hódmezővásárhelyi kórház felelősségét hangsúlyozta. Orosz József úgy kontrázta meg Lázár János kijelentését, hogy azt érzékeltette, nem az egészségügyi reform, hanem a hódmezővásárhelyi kórház a vétkes. A kórház, amelynek dolgozói tűntettek az egészségügyi reform ellen, amelynek igazgatója Mengeléhez hasonlította Molnár Lajos egészségügyi minisztert. Egészségügyi reform? Na, majd megmutatjuk nekik, mit hoz az egészségügyi reform. Egy ilyen kórházban az orvosok nyilvánvalóan rettegnek a főnöktől, és bármit mond is a szakmai meggyőződésük, nem mernek a főnök parancsa ellenére cselekedni. Világos a kép: az egyik oldalon ott a bolsevista, nemzetgyilkos egészségügyi reform, amely bevezetése hatodik napján már halálos áldozatot követel, a másikon a szélsőjobboldali, nyilas kórház, ahol a politika fontosabb, mint az emberi élet, és ahol ismét a parancsra tettem logikája érvényesül.

Félreértés ne essék, Orosz József nem állított, még csak nem is sugallt ilyet, ahogy ezúttal Lázár János sem emlegette a bolsevizmust. De meggyötört, kettészakított közvéleményünkben az állítások maguktól kiegészülnek: a Hír Tv nézői éppúgy belehallják a szövegbe a politikai minősítést, ahogy a Klubrádió odaadó hallgatói is. De miért is ne tennék. Hiszen a műsorvezető bejátssza mentősök, orvostanhallgatók telefonjait, akik felháborodva kommentálják, hogy az ügyeletes orvos nem mérte meg a beteg vérnyomását, nem készíttetett EKG-t. A laikus hallgató számára nyilvánvalóvá vált az orvosnő meg a főnöke felelőssége, és a rádiókészülék előtt mormolta el a fenti képzelt kommentárt.

Ekkor azonban megszólalt egy neves, kiváló szakember hírében álló orvos. Dr. Weltner János a kilencvenes években fontos szerepet játszott az SZDSZ első egészségügyi programjának az elkészítésében. A leírt kórképnél, magyarázta, a vérnyomásmérés és az EKG valószínűleg semmit sem mondott volna a beteg állapotáról. Nem állította, nem is állíthatta, hogy az ügyeletes orvos, vagy a kórház vétlen. Csak kétségbe vonta a műsor addigi logikáját. A műsorvezetőt egy kis időre zavarba hozta, hogy Weltner doktortól más véleményt hall, mint amit elvárt tőle. Aztán riporteri mindentudással szakmai vitába kezdett az orvossal, majd egy rövid köszönömmel kikapcsolta az adásból. De azért jó volt néhány percig egy higgadt, hiteles hangot hallani.

Április 12-én Lázár János a vásárhelyi kórházban elvégzett boncolás jegyzőkönyvére hivatkozva kijelentette, a kórház vezetését és az ügyeletes orvosnőt semmiféle felelősség nem terheli. Nincs összefüggés a beteg továbbküldése és a halála között. De ha így van, akkor mi a baj az egészségügyi reformmal? Azt mégsem gondolhatja a polgármester, hogy mindig minden beteget a hódmezővásárhelyi kórházban kell ellátni. 

Az őszintét az elhunyt bátyja mondta meg: „Fertelmes, hogy micsoda politikát csináltak a halálából.” És feltette a reálisan létező kérdést: miből fogja Imrét eltemetni? 

Népszabadság, 2007. április 17.

5 381 karakter