Művek, írók

Egy időszerű könyvről

Másfél évvel Solt Ottilia halál után – végre! – megjelent Ottilia írásainak két kötetes gyűjteménye.

Mint a torony…
(Moldova Kardos Györgyről)

Moldova György romantikus világában a megalkuvók sokaságával szemben a reménytelenül is tovább harcoló magányos hős képviseli az erkölcsi értéket, függetlenül attól, melyik oldalon áll. Első regényének (Sötét angyal) forradalmár alakjával szemben a Kardos Györgyről írt dokumentum-regényében ezt a romantikus hőst Moldova az egykori állambiztonsági nyomozóban, a pártállami kultúrpolitika kopó lelkű végrehajtójában véli megtalálni.

A szétfoszlott puhaság
(Révész Sándor: A múlt köde)

Újságírók, publicisták gyakran szembesítik a politikusokat korábbi kijelentéseikkel.  Révész Sándor ebből a gyakorlatból műfajt teremtett: hónapról hónapra felidézte, amit a közélet közszereplői négy évvel korábban, 1998 júniusa és 2002 májusa között, azaz az első Fidesz-kormány negyvennyolc hónapja alatt mondtak. A szembesítés azonban nem ért véget a szocialista-szabaddemokrata koalíció visszatérésével. Révész 2002 és 2006 között is folytatta a sorozatát, az ekkor keletkezett írások azonban – sajnos – könyvbe gyűjtve nem jelentek meg.

„Egy icipicit igazítottak a világon”
(A Verzió 4 megnyitója)

A Verzió – emberi jogi dokumentumfilmek nemzetközi fesztiválja – évről évre ismétlődő fontos eseménye Budapest kulturális életének. Eleinte kételkedtem, vajon lesz-e közönsége. De már az első Verziónak 2004-ben 2583 nézője volt, és a nézők száma azóta is emelkedik.  A fenti szöveget a 2007-es Verzió megnyitóján mondtam el, a Toldi moziban.

Sétál, gondolkodik
(Kertész Péter blogjai) 

Pályáját Kertész Péter költőként kezdte, de utóbb újságíró lett, évtizedeken át volt a Magyar Nemzet munkatársa, Pulitzer díjas. Miután lapja jobboldali orgánum lett ő pedig nyugdíjas, és egy súlyos betegség is lehetetlenné tette, hogy újságíróként járja az országot, munkáját bloggerként folytatta. A manapság blognak nevezett jegyzetei, kommentárjai több kötetben jelentek meg. Akárminek nevezzük őket, a blogok is megérdemlik, hogy recenziók jelenjenek meg róluk. 

Szegény szörnyetegek
(Tabajdi Gábor – Ungváry Krisztián: Elhallgatott múlt)

Tabajdi Gábor és Ungváry Krisztián hihetetlen munkával, 2003-ig nagyrészt titkosnak minősített anyagok felhasználásával megírta az állambiztonsági szolgálat, illetve azon belül a „belső reakció elhárításával” foglalkozó III/III-as Csoportfőnökség történetét. Az elbeszélés bemutatja, hogyan vált a Párt félelmetes ökle, a sok száz gyilkosságban bűnrészes „ávó” egyre inkább elbizonytalanodó szervezetté. Ez sem akadályozta meg azonban azt, hogy egyes munkatársai a rendszerváltás után is megőrizzék hatalmukat, és befolyásolják az ország demokratikus átalakulásának folyamatát.

Rendőr, hazudj – ha rajtakapnak, az se baj
(Bodoky Tamás: Túlkapások, Tarjányi Péter: Meglátva és megveretve)

A 2006-os zavargások kapcsán a jobboldal hol a baloldali kormányt megingató hősi felkelésről beszélt, hol a békés tüntetőkre rátámadó „gyurcsányista” rendőrség brutalitásáról. A baloldalon ellenben sokan a képernyőre meredve ujjongtak, hogy a rendőrök verik a „fasiszta” tüntetőket. Bodoky Tamás, a tényfeltáró újságíró a törvényesség szempontjából idézi fel a rendőri „túlkpások” áldozatainak történetét, és mutatja be – számos esetben a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédeinek tapasztalatai alapján – a bántalmazó rendőrök ellen indult eljárásokat. Könyve a megingott jogállamiságot képviseli szemben a pártos indulatok és a hamis eszmék zűrzavarával.  Az írás második része Tarjányi Péter könyvét ismerteti.

Párhuzamos indokolások  

2013-ban, az országgyűlési választások közeledtével az SZDSZ két egykori vezetője, Kis János és Tölgyessy Péter egy-egy nagyszabású elemzést tett közzé arról, mi magyarázza, hogy az 1989-90-ben létrejött köztársaságot Orbán Viktor illiberális demokráciája váltotta fel. A fennálló helyzet elemzésében a két szerző véleménye nem áll távol egymástól, de magyarázatot és kiutat keresve váltakozik nézeteik hasonlósága és különbözősége. A Narancs a cikk szerkesztése során különböző változtatásokat javasolt. Egyetértettem azzal, hogy néhány hónappal a választások előtt nem volna helyes egy a kiúttalanságot kifejező cikket közzétenni, ezért a szövegemet itt-ott módosítottam. A fenti meggondolások az idő múlásával elvesztették jelentésüket, így helyreállítottam az eredeti szöveget: itt közölt változat nem teljesen azonos azzal, ami a Narancsban megjelent.

A Gyepsor méltósága
(Veres Péter)

Írásomnak egy huzakodás az előzménye. 2011. október 2-án a Beszélő, kulturális estet rendezett a Nyitott Műhelyben tiltakozásul a kötelező közmunka bevezetése ellen. A kampányt Ladányi János kezdeményezte, nekem is részem volt benne. Azt javasoltam, hogy a kulturális est műsorában hangozzék el Veres Péter Gyermekharag című írása. Az est szervezője, Ambrus Judit ellenezte az ötletet, vitánkban ő győzött. A novellát a prózamondás csodálatos művészének, Palotai Erzsinek az előadásában hallottam, Veres Péter jelenlétében egy vidéki író-olvasó találkozón, 1967-ben. Elhangzása a Nyitott Műhelyben a nem is olyan távoli, mégis özönvíz előttinek tetsző múlt két jelentős alkotójának emlékét villantotta volna fel: Palotai Erzsiét és Veres Péterét. Be kellett azonban látnom, hogy a rendezvény amúgy is zsúfolt programjába a Veres Péter-írás nem fér bele.

A halott világfa  
(Turay Balázs fotóiról)

2008 júliusa és 2009 augusztusa között kilenc fegyveres támadást hajtottak végre többnyire a települések szélén lakó cigány családok ellen. A támadásoknak hat halálos és számos sebesült áldozata volt. A gyilkosságsorozatnak csak a tettesek elfogása vetett véget 2009 augusztusában. Turay Balázs fényképsorozatát az áldozatok és a családjuk iránti részvét ihlette, de a sorozat egésze a rasszista erőszak keltette indulatot is kifejezi.

Elfoglaltuk – mit kezdjünk vele
(Debreczeni József 2006-ról)

Borítékolni lehetett, hogy előbb-utóbb bekövetkezik. „Gyurcsány, takarodj!” kiabálták a tüntetők 2006-ban, a kormánypárti sajtó pedig nyilasoknak, Orbán szervezte futball-huligánoknak minősítette őket. A mostani tüntetők jelszava: „Orbán, takarodj!” A mostani kormánypárti sajtó bolsevik hordáknak, Soros-bérenceknek nevezi őket. Debreczeni József Gyurcsány szellemében értékeli 2006-os ősz eseményeit. Védelmébe veszi még a leszerepelt rendőri vezetőket is, elmarasztalja azokat a jogvédőket, újságírókat, politikusokat, akik – bármi volt is a véleményük az erőszakos tüntetők nézeteiről – elutasították a rendőri brutalitást, a jogsértő erőszakot, akár a tüntetők, akár a rendőrök vették semmibe a jogállam normáit.

Keserű
Ajánlás Bán Zoltán András regényéhez

Album amicorum – Barátok könyve
(Havas Gábor hetvenedik születésnapjára)

Havas Gábor 1944. október 14-én született. Hetvenedik születésnapjára barátai, kollégai, tanítványai on-line emlékkönyvet állítottak össze. A vállalkozást sikerült titokban tartani az ünnepelt előtt. A két kötetes gyűjtemény a személyes jellegű írások mellett számos új kutatási eredményeket bemutató tanulmányt tartalmaz a magyarországi szegénységről, a cigányok helyzetéről, az iskolai szegregációról. Az írás a gyűjtemény bevezetője.

A sárga tekintet
(Fejes Endre halálára)

2015-ben Fejes Endre szinte elfeledett íróként halt meg. Pedig főműve, a Rozsdatemető az 1960-as évek egyik legnagyobb irodalmi és „kultúrpolitikai” szenzációja volt: nem sok regény volt, amely ilyen tömören és ilyen kérlelhetetlen keserűséggel ábrázolta a „létező szocializmus” társadalompusztító világát. A kezdeti támadások után megpróbálták Fejes művét az „érted haragszom” bugyuta formulájával beilleszteni a küzdelmek közepette épülő szocializmus hamis rendjébe. De nem ment. Ahogy Hábetler Janit sem lehetett afféle díszproletárrá átformálni. Csak a harag maradt a számára, a gyilkos indulatba torkolló kétségbeesés. 

Billegő nemzeti emlékezet
(Bank Barbara: Recsk)

Bank Barbara, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának felesküdött tagja,  lelkiismeretes történész: könyve fő szövegéhez, amelynek terjedelme 300 nyomtatott oldal, 953 lábjegyzet kapcsolódik. Művét ennek ellenére meghökkentő – de nem véletlen – hiányok teszik billegővé.