SZERELMEINK FÁJDALMAS SZABADSÁGA
A 2006-os év végén nyugdíjba mentem, azaz politikával sem képviselőként, sem jogvédőként nem kellett hivatásszerűen foglalkoznom. Publicisztikát persze a továbbra is írtam, de megpróbáltam kialakítani egy olyan műfajt, amely a publicisztika, az önéletrajz és az irodalom határterületén helyezkedik el. A K. történetei címmel megjelent önéletrajzi tárcasorozat többé-kevésbé igazolta, hogy a próbálkozásnak van értelme. Ennek alapján fogtam bele az alább következő, majdnem kisregény terjedelmű elbeszélés megírásába. Írásomat a Holminak szántam: itt a szerkesztőség, de különösen Réz Pál általában szívesen fogadta a jelentkezésemet. Ez az írás mégis merev elutasítással találkozott. Bár a szerkesztők hiteles esztétikai érvekkel támasztották alá a véleményüket, maradt bennem némi gyanakvás, hogy a szerkesztőknek legalábbis egy része túl közelről ismerte azokat a történeteket, amelyeket leírtam. Hiszen többé-kevésbé egy generációhoz, egy baráti körhöz tartoztunk, a történeteket, amelyeket elmeséltem, nagyrészt ők is ismerték, olykor jóval közelebbről, mint én. Az elutasítás nyomán azt kellett tudomásul vennem, hogy nem vagyok író, és nem is leszek az: hiányzik belőlem a meseszövés szabadsága és bátorsága. A ”Sors” álnéven megjelent ugyan az on-line Beszélőben, visszhangja azonban alig volt. Nem alakult szerencsésebben a Csonka négyes című írásom sorsa sem, ráadásul azzal magam sem voltam elégedett. De erről majd alább.
Kedves Olvasó!
Betöltötted a tizennyolcadik életévedet? Ha nem, arra kérlek, hagyd el ezt a ciklust, olvass el bármi mást a honlapról.
(A fiatalkorúakat tegezve szólítottam meg. A felnőtteket, ha nem vagyunk személyes, baráti kapcsoltban, természetesen magázom.)
Ha elmúlt, tizennyolc éves, persze akkor is megteheti, hogy elfordul ettől a ciklustól, mert
- nem kíván szokatlan, bizarrnak tetsző szexuális kapcsolatokról olvasni;
- úgy véli, hogy a szereplők túl sokat beszélnek, túl hosszan magyarázzák
a kapcsolataikat;
- erotikus történeteket akart olvasni, és úgy látja, hogy ezek a történetek nem is igazán erotikusak.
Ha valaki mégis elolvassa az alább következő három irodalminak szánt történetet, ne törje a fejét, hogy az egyes szereplőknek ki, vagy ki volt a modellje. Ki volt, mert e modellek nagyobb része már nem él. De egyébként is vegyítettem a figurákat, egy hajdan élt személy több néven is szerepel, vagy különböző embereket olvasztottam egy szereplővé. Ha valaki rá akarna kényszeríteni, hogy mondjam meg, ki kicsoda, bizony nagy bajban lennék.