A 2015. január 7-i terrortámadás a Charlie Hebdo című párizsi szatirikus lap szerkesztősége ellen kapóra jött Orbán Viktornak: erre hivatkozva kezdte meg hadjáratát a „migránsoknak” nevezett menekülök ellen, amellyel helyreállította ingadozó népszerűségét.
Viktor és Charlie
2005-ben a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje elvállalta a magát nyilasnak valló Bácsfi Diána védelmét az ellene indított egyetemi fegyelmi eljárásban. Ezt a döntést akkoriban sokan fogadták értetlenül, vagy ellenérzéssel. Holott a bizottság ebben a tíz év előtti ügyben is a jogállamot védte egy jogszerűtlen, politikailag motivált eljárással szemben: a fegyelminek egyszerűen nem voltak meg a jogi alapjai. Szó sincs azonban arról, hogy a Bizottság valaha is tagadta volna, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának, a szólásszabadságnak lehetnek, vannak korlátai. A korlát elsősorban mások – személyek és közösségek – személyiségi jogainak, méltóságának a védelme. Eszköze mindenekelőtt a polgári jog, amelynek alapján a bíróság kötelezheti az alperest a jogsértés abbahagyására, nyilvános bocsánatkérésre és a sérelemdíj megfizetésére. A Bizottság a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Irodával (NEKI) együtt, éppen hét évvel ezelőtt készítette el az erre vonatkozó törvénymódosító javaslatát. A javaslat értelmében a törvény nagy nyilvánosság előtt elkövetett sértés esetén biztosított volna védelmet azoknak, akiket valamely csoport tagjaként ért sérelem, amennyiben a csoporthoz való tartozást megalapozó sajátság „önazonosságuk meghatározó részét” képezi. Ez a sajátság azonban nem lehet politikai meggyőződés. A bonyolultnak tetsző megfogalmazás azt jelenti, hogy a csoportok olyan sérelmekkel szemben kérhetnek törvényes védelmet, amely puszta elhatározással nem megváltoztatható sajátosságuk miatt éri őket. Ilyen mindenekelőtt a nemzeti, nemzetiségi vagy etnikai hovatartozás, a vallás, amely a hívő embert a racionalitást meghaladó erővel köti és ilyen a nemi identitás. Nem ilyen ellenben a politikai meggyőződés: azt mindenki szabad akaratából választja, és vele együtt vállalja a részvételt a politikai küzdelemben. A 2013-ban elfogadott Polgári törvénykönyv (Ptk.) ellentétben a korábbi bírói gyakorlattal elismeri a közösségek tagjainak a jogát közösségük együttes védelmére, de a védendő közösségek felsorolásával szűkíti is a védelemre jogosult közösségek körét, kirekesztve közülük például azokat, akik nemi identitásuk alapján alkotnak közösséget. A Ptk. új szabálya ellenére hatályban maradtak a Büntető törvénykönyvnek azok a rendelkezései, például az önkényuralmi jelvények használatának tilalma, amelyekről újra meg újra kiderült, hogy a bírói gyakorlatban alkalmazhatatlanok. Annyi azonban elmondható, hogy Magyarországon a Charlie Hebdo miatt az iszlám híveinek nem kellene géppisztolyhoz nyúlniuk: a bíróság a honi törvények alapján három-négy éven belül jogerős ítéletben kötelezné őket a sérelemdíj megfizetésére. Persze csak ha Orbán Viktor is úgy akarja. Insallah. Aki vért akar, azt a sérelemdíj nyilván nem fogja kielégíteni. De a sajtószabadság híveinek is érdemes belegondolniuk, hogy a sajtószabadságnak egy szabad országban is vannak korlátai.
A fentebb említett Orbán Viktor Párizsba is elment, hogy ott más kormány- és államfőkkel együtt gyászolja a terrortámadás áldozatait. A mély megrendülés protokolláris kifejezésénél azonban talán fontosabb számára, hogy találkozhat azokkal az elvbarátaival, akik hozzá hasonlóan úgy vélik, a párizsi tragédia legfontosabb tanulsága, hogy útját kell állni a bevándorlásnak.
Politikusok a párizsi gyászmenetben. A jobb szélen a második sorban Orbán Viktor
Holott a Magyarországra érkező menekülteknek az egyetlen célja, hogy minél hamarabb eljussanak az Európai Unió valamelyik normális tagországába. A magyar hatóságok azt se bánják, ha európai bíróságok kimondják, a tőlünk tovább menekülőket nem lehet hazánkba visszatoloncolni, mert Magyarország nem biztonságos ország a számukra. Mindeközben a Demográfiai portré 2012 szerint 1990 és 2011 között hazánkban 775 ezerrel többen haltak meg, mit ahányan születtek, így az ország népessége az 1990 óta érkezett 356 ezer, szinte kizárólag magyar nemzetiségű bevándorló ellenére tíz millió alá süllyedt. A népességen belül a húsz éven aluliak aránya folyamatosan csökken, a hatvan évnél idősebbeké nő. Ezeken a demográfiai tényeken mit sem segítenek Harrach Péter ráolvasásai. „Az a közösség, amely biológiailag nem képes fenntartani magát, nem méltó arra, hogy létezzen” – közölte a 444 szerint Orbán Viktor nemrégiben, méghozzá az Idősügyi Tanács ülésén. Ilyen durván még egy politikus sem hirdette ki saját nemzete halálos ítéletét. A bevándorlás elleni uszítás persze jó eszköz arra, hogy hisztériát keltsen a mindentől rettegő magyar társadalomban.
„Én már régesrég kihaltam”
Christian Morgenstern verse, Szabó Lőrinc fordítása
Én vagyok Charlie, mondhatja Orbán Viktor is. Ezeknek a legyilkolt rajzolóknak köszönhetem, ha a halálra rémült magyar emberek 2018-ban újra megválasztanak miniszterelnöknek, köztársasági elnöknek, kormányzónak, kacikának. Aztán vagy elmenekülnek, vagy kihalnak, mint a tengeri tehén.
Heti Világgazdaság, 2015. január 17.
4 710 karakter