A Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszékének oktatói és hallgatói több mint egy éves munkával helyreállították Kemény György 1970-71 ben festett, védetté nyilvánított falképét. Minthogy a műalkotás a mi lakásunkban van, nekem kellett az újjá varázsolt kép bemutatását megnyitnom.
Kemény György helyreállított falképe újjáavatásán
Kedves vendégek, kedves barátaim,
mindazok, akiknek részük volt ennek a falképnek a létrejöttében és helyreállításában azt mondták, hogy a mai eseményt nekem kell megnyitnom, minthogy én vagyok a házigazda. Hát ez igaz, a házigazda valóban én vagyok, de abban, amit most megnyitunk, felavatunk, ünneplünk, érdemem a legkevésbé nekem van. Az érdem elsősorban Kemény Györgyé, aki negyvennyolc évvel ezelőtt felfestette a kissé már kopott, száraz falra ezeket a fantasztikus színeket és formákat, amelyek magukba sűrítették egy korszak és egy nemzedék, vagy több nemzedék elképzeléseit, reményeit, illúzióit. Az érdem továbbá a Magyar Képzőművészeti Egyetemé, az Egyetem Restaurátor Tanszékéé, amely vállalta, hogy megmenti a majd ötven évvel ezelőtt készült művet, amely a helyreállítás megkezdése előtt a végső pusztulás közelébe jutott, és néhány éven belül valószínűleg eltűnt volna. Itt azonban nem elég az intézményt megnevezni, meg kell neveznem a tanszék diplomázó hallgatóit, akik az előmunkálatokkal együtt két éven át dolgoztak a falkép helyreállításán: Farkas Biankát, Hallai Laura Juditot, Mátyás Viktória Beatrixet és Pintea Aliz Ráhelt. És meg kell neveznem a tanszék munkatársait, Dr. Heitler Andrást, aki tanszékvezetőként követte nyomon a munkát, Dr. Bóna Istvánt és Dr. Kürtösi Brigitta Máriát, akik a helyszínen nemcsak irányították a munkát, de hol az állvány magasságában, hol a földre kuporodva dolgoztak, radíroztak, ragasztottak és festettek, amíg a falkép fel nem támadt eredeti formájában. 1971-ben nem készült dokumentáció a seccóról, a restaurálás megkezdésekor úgy tűnt, hogy az eredeti állapot helyreállítása lehetetlen. De amikor készen lett egyszerre feltámadtak az emlékeim, és azt mondtam: igen, ez éppen ilyen volt. A klasszikus művészetben a mű alkotói között tartották számon a donátort, azt a személyt, aki a mű elkészítésére a megbízást adta. Szerepe olyan fontos volt, hogy a képekre a kereszt előtt térdelő alakként ráfestették a donátort is. Ennek a műnek a donátora Kenedi János volt. Amikor Bence Györggyel együtt dolgozószobaként kibérelték a szobát, János megkérdezett, hozzájárulnék-e hogy Kemény György kifesse a szobát. Ismertem Keményt, láttam a plakátjait, boldogan hozzájárultam hát a festéshez. Ez a falkép Kenedi János ötlete és mercuriusi közvetítő szerepe nélkül nem jöhetett volna létre. Végezetül pedig nem hagyhatom említés nélkül azokat, akik szombat esténként összegyűltek ebben a konyhában. Szerepük kettős volt, ők, illetve mi, valamennyien döntöttünk, kollektiv bölcsességgel, az ikonográfiáról, magyarán arról, hogy ki és mi kerüljön a falra. Ebben a döntésben természetesen Kemény is részt vett, majd amikor a döntés megszületett a művész által megfestett kontúrok közé a művészinasok vitték fel a színeket, amelyeket kikeverni ugyancsak a művész kizárólagos joga volt. A segítők egy részének korabeli fényképe ott látható a falon sajnos sokan nincsenek már köztünk. Egyetlen nevet említenék meg közülük, ismét Bence Györgyét, aki egy ideig a szoba lakója volt, és akinek meghatározó szerepe volt abban, hogy ebből a festegető társaságból az évtized végére létrejött a demokratikus ellenzék.
Az öreg Marx és az örökifjú művész, Kemény György
A secco-festéssel egy időben Bence György titkos marxista lakás-szemináriumot szervezett. Hanem az a marxizmus, amelyről ott vitatkoztunk, nagyon más volt, mint a fennálló rendszer, az úgynevezett reálisan létező szocializmus, hivatalos marxizmusa. Ezért is kellett a szemináriumunkat titokban tartani. A szeminárium témái, az ott megvitatott gondolkodók, Marx, Lukács György, Trockij sorra felkerültek a falra, itt láthatók. De a szeminárium résztvevői távolról sem vallották magukat mind marxistáknak, egy-két évvel később már azok sem, aki 1970-ben még marxisták voltak. Egy alkalommal az itt jelenlévő Pap Mari, Bence Gyuri korábbi felesége, aki kitűnő nyelvész volt, a szemináriumról hazafelé indulva azt mondta, ő legfeljebb házastársi viszonyban van a marxizmussal. – Akkor én – tettem hozzá – csak főbérlői viszonyban vagyok a marxizmussal. Ezt mondhatom ma is a seccóról: főbérlői viszonyban voltam Kemény György falképével. Büszke vagyok rá, hogy egy itt születő nagy mű főbérlője lehettem.
2018. július 29.
4 212 karakter