Hónapokon át tartottak a hatóságok törvénysértő módon idegenrendészeti őrizetben egy fiatalkorú lányt a Nyírbátori Határőr Igazgatóság fogdájában. Juliet D. az édesanyját veszítette el a Nigériában újra meg újra fellángoló vallási villongások következtében: a keresztény asszonyt iszlám fundamentalisták gyilkolták meg. Édesapja embercsempészeknek fizetett, hogy a tizenhét éves lányát vigyék el Európába, akárhová, egy olyan országba, ahol biztonságban van.
Börtönbe menekült a fiatalkorú nigériai lány
A menekülő lány Ukrajna felől érkezett Magyarországra, a magyar határőrökkel 2002. december 9-én este találkozott az ukrán határ közvetlen közelében. Nyomban elmondta, hogy Nigériából menekült, a vallási zavargások miatt az élete volt veszélyben. Iratai nem voltak, feltehetőleg az embercsempészek vették el tőle. Személyi adatait a magyar határőrök így a bemondása alapján jegyezték fel – angol tolmács híján a nevét is meg a születési dátumát is rosszul írták le. A tolmács részvételével készült újabb jegyzőkönyv szerint 1985. augusztus 17-én született. Vagyis a magyar törvények értelmében fiatalkorú volt.
Mit mondanak a jogszabályok?
A magyar idegenrendészeti törvény és a végrehajtására kiadott kormányrendelet pontosan meghatározza, hogyan kell a hatóságoknak eljárniuk olyan kísérő nélküli kiskorú (a fiatalkorút és a kiskorút csak a büntetőjog különbözteti meg, az államigazgatási jog nem), esetében, aki jogellenesen tartózkodik az ország területén. A fő szabály az, hogy kísérő nélküli kiskorút csak akkor lehet kiutasítani, ha a kiutasítás célországában a családja vagy egy ottani gyermekintézmény megfelelő módon gondoskodik róla. Ehhez a magyar hatóságoknak kapcsolatba kell lépniük a külföldi hazájának a hatóságaival. Csakhogy ha a külföldi – akár kiskorú, akár felnőtt – menedékjogot kér, a befogadó ország hatóságai, amíg a kérelmet jogerősen nem utasították el, semmi módon nem léphetnek kapcsolatba a származási ország hatóságaival, hiszen a menekülő esetleg éppen előlük kért védelmet egy másik országtól. Kimondja továbbá a jogszabály, hogy kísérő nélküli kiskorú egyáltalán nem kerülhet őrizetbe, ha azonban mégis őrizetbe került, fogva tartását nyomban meg kell szűntetni, ha kiderül, hogy kiskorú. Természetesen a törvényhozó számolt azzal a lehetőséggel, hogy az okmányokkal nem rendelkező külföldi a kiutasítás elkerülése érdekében kiskorúnak mondja magát, noha nem az. Ilyen esetben szakértőnek kell állást foglalnia a külföldi életkoráról: az orvos röntgen vizsgálatokkal, elsősorban a csontrendszer állapota alapján mond véleményt a külföldi életkoráról Mindezt megelőzően azonban a hatóságnak „haladéktalanul” – így a kormányrendelet – eseti gondnok kirendeléséről kell gondoskodnia „a kísérő nélküli kiskorú érdekeinek védelmében”.
Hirtelenjében nem is olyan könnyű megmondani, hány előírást hagyott figyelmen kívül a BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Észak-Alföldi Regionális Igazgatósága idegenrendészeti osztályának két tisztviselője, Nagyné Hernádi Zsuzsanna ügyintéző és Nováki István a nyírbátori közösségi szállás vezetője miközben a határozatokat hozták Juliet D. sorsáról. Munka közben nem vették észre – vagy nem vették tudomásul –, hogy Juliet születésének dátuma és a határozat kelte, 2002. december 11-e között csak 17 év, 3 hónap és 23 nap telt el. Nem gondoskodtak sem eseti gondnok, sem az életkort véleményező szakértő kirendeléséről. Egy szóval sem tértek ki a külföldi életkorára, hanem úgy tettek, mintha nagykorú volna: meghozták a kiutasítási határozatot, majd pedig elrendelték a kiutasított külföldi idegenrendészeti őrizetét.
Ügyvéd nem kell
Az idegenrendészeti őrizetet az államigazgatósági hatóság öt napra rendelheti el. A fogva tartás meghosszabbításáról már a bíróságnak kell döntenie, hiszen Magyarország jogállam, hamarosan az Európai Unió tagja lesz, és jogállamban a személyes szabadság huzamosabb korlátozását csak bíróság rendelheti el. Az eljárást – amennyiben az idegenrendészeti törvény másképp nem rendelkezik – a büntetőeljárás szabályai szerint kell lefolytatni. A büntetőeljárásról szóló törvény kimondja, hogy amennyiben a terheltet fogva tartják, vagy ha a magyar nyelvet nem beszéli, az eljárásban a védő részvétele kötelező. Az idegenrendészeti őrizet elrendelésekor tehát két szabály alapján is kötelező volna védőről gondoskodni, hiszen a bíróság a külföldi egy éves őrizetéről dönt.
Amikor a törvény 2002. január 1-jén hatályba lépett, néhány bíróság, így például a Nógrád megyei, ragaszkodott is hozzá, hogy a külföldi meghallgatásán a tolmácson kívül ügyvéd is vegyen részt. Más bíróságok azonban az ügyvédi részvételt nem tartották szükségesnek Az egységes eljárás megteremtése érdekében a Fővárosi Bíróságon összegyűltek az idegenrendészeti őrizet elrendelésében érdekelt megyei bíróságok büntető kollégiumának a vezetői, és kimondták, hogy az őrizet elrendeléséről szóló eljárásban nincs kötelező védelem, hiszen „csak a terhelt érdekében járhat el védő”. A külföldivel szemben nem folyik büntetőeljárás, tehát nem is terhelt, hiszen nem vádolják semmivel, így védőre sincs szüksége. A következtetés világos: a külföldit – köztük azokat, akik védelmet kértek a Magyar Köztársaságtól – úgy lehet megfosztani egy évre a szabadságuktól, hogy a kutya nem szól egy jó szót az érdekükben.
Juliet érdekében sem szólt senki, így a Nyírbátori Városi Bíróság bírója, dr. Hajdúné dr. Pető Andrea sem vette észre, hogy az előtt álló személy, aki nem vádlott, de még csak nem is gyanúsított, nincs tizennyolc éves, így meg sem jelenhetne a városi bíróság előtt, amely nem jogosult arra, hogy fiatalkorúak ügyét tárgyalja. Dr. Pető nem töprengett ezeken a kérdéseken, hanem rutinszerűen meghosszabbította az idegenrendészeti őrizetet 2003. június 11-ig. Bizonnyal jól tette: döntését a fellebbviteli eljárásban a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróságon Lengyelné dr. Katona Piroska megyei bíró is helyben hagyta. Az a kis visszásság az életkorral neki sem tűnt fel. Nyáron aztán mindez megismétlődött, az őrizetet újabb hat hónappal meghosszabbították. Igaz, ekkor már nagyon közel volt Juliet 18. születésnapja, amelyet végül a nyírbátori fogdában ünnepelhetett meg.
Van azonban ezzel az idegenrendészeti őrizettel más baj is, nemcsak az őrizetes életkora. Az idegenrendészeti törvény szerint az őrizetet akkor lehet elrendelni, ha a külföldi a hatóság elől elrejtőzött, vagy a kiutasítás végrehajtását más módon akadályozza, illetve ha szabálysértést vagy bűncselekményt követett el. Szegény Julietnek (és az idegenrendészeti őrizetbe kerülő menedékkérők többségének) minderre nem volt módja. Amint átlépte a határt, a határőrök kezébe került, és a kiutasítás végrehajtását legfeljebb azzal akadályozta, hogy – élve a genfi egyezmény és a magyar törvények biztosította lehetőséggel – védelmet kért.
El kell ismerni, akadt néhány bíróság, különösen, ha ügyvéd is részt vett a tárgyaláson, amely kimondta, a feltételezéshez, hogy a külföldi a kiutasítás végrehajtását késlelteti vagy meghiúsítja, valóban alapos ok, tevőleges magatartás kell, az a vélemény, hogy a külföldi biztos nem akar hazamenni, nem elegendő. Volt tehát néhány bíróság, amely az idegenrendészeti őrizetet nem hosszabbította meg automatikusan. Julietnek azonban nem volt ilyen szerencséje.
Sharia: a jogrend kiegészítése
Párhuzamosan az idegenrendészeti eljárással Juliet menedékjogi eljárása is folyamatban volt. A magyar jog ezt lehetővé teszi. Lehet valaki egyszerre menedékkérő, aki ebben a minőségében jogszerűen tartózkodik az országban, és jogellenesen Magyarországon tartózkodó kiutasított külföldi. A menedékkérőt azonban kérelme jogerős és végrehajtható elutasítása előtt nem lehet az akarata ellenére eltávolítani az országból, ellenben mint jogellenesen Magyarországon tartózkodó, kiutasított külföldit tizenkét hónapig őrizetben lehet tartani. A menedékjogi eljárás tizenkét hónap alatt általában nem ér véget, így a menedékkérőt végül mégis szabadon kell bocsátani. Tizenkét hónap őrizet után pedig csak az nem menekül tovább Magyarországról, akinek nincsen lába.
A menedékjogi eljárást a BÁH Észak-Alföldi Regionális Igazgatóságának menekültügyi osztálya folytatta le. A menekültügyi tisztviselőknek feltűnt, hogy aktája szerint Juliet még nincs tizennyolc éves, és elrendelték szakértői vizsgálatát. A vizsgálatot a Nyírbátori Határőr Igazgatóság főorvosa, dr. Varga Lajos végezte el. Nem veszkődött csontvizsgálattal, műszerekkel. Szemrevételezés alapján kimondta, hogy a megvizsgált személy „testi fejlettsége, valamint nemi érettsége alapján nem minősül fiatalkorúnak”. Nincs ebben semmi különös. A Szombathelyi Határőr Igazgatóság orvosa már több száz idegenrendészeti őrizetbe vett külföldiről állapította meg szemrevételezés alapján, hogy „Fertőző betegségben nem szenved”.
A menekültügyi hatóság elutasította Juliet kérelmét, hogy ismerjék el menekültként. Ez nem meglepő, hiszen az idegenrendészeti határozat már kimondta, hogy „faji, vallási okból, nemzeti, társadalmi hovatartozása vagy politikai nézetei miatt üldöztetés veszélyének nincs kitéve”. Hogy az idegenrendész ügyintézők ezt miből állapították meg, miképpen gyűjtöttek össze ennyi információt Nigéria belső viszonyairól, azt nem tudni. Efféle határozat után azonban a menekültügyi döntéshozóknak nem sok mozgásterük marad, hacsak nem akarják megcáfolni idegenrendész kollégáik véleményét.
Nem akarták, inkább ráerősítettek. Tihanics József ügyintéző és Csáki László osztályvezető határozatukban kifejtették, hogy Nigéria számos, főként északi szövetségi államában bevezetett sharia törvénykezés „nem jelent változást az alapnormákat illetően, így a sharia csupán a jogrend bizonyos fajta kiegészítésének tekinthető. (…) alapvetően társadalmi vagy vallási csoportok hátrányos megkülönböztetésére nem tartalmaz rendelkezéseket, bűncselekmények esetén viszont a sharia bíróságok szigorúbb büntetéseket szabnak ki.”
Az Európai Parlament, amelynek hamarosan magyar tagjai is lesznek 2002. április 11-i – egyébként igen diplomatikus – határozatában kissé keményebben fogalmazott. Aggodalmát fejezte ki például amiatt, hogy az iszlám bíróság megkövezés általi halálra ítélt egy asszonyt, aki válása után gyereket szült. Úgy ítélte meg, hogy a sharia bíráskodás szigorú értelmezésével Nigéria megszegi a nők elleni megkülönböztetés felszámolásáról, illetve a kínzás tilalmáról szóló nemzetközi egyezményeket, holott ezeket Nigéria is aláírta. Nigériában a nők 60 százalékát fenyegeti, – így a határozat –,,, hogy alkalmazzák vele szemben a klitorisz kivágásának hagyományos szokását: a csonkítás családon belüli végrehajtását a törvények nem fenyegetik büntetéssel.
Határozatában a hivatal megállapította, hogy Juliet nem tudott „olyan személyes jellegű üldöztetésből adódó félelmet valószínűsíteni, amely azt bizonyítaná, hogy őt menekültként kellene elismerni.” Az, hogy az anyját megölték, nem alapozza meg a személyes jellegű üldöztetést: ezt nyilván csak az alapozná meg, ha őt ölték volna meg. Az üldöztetést személy szerint kell igazolni. A zsidótörvények például egyáltalán nem alapozták volna meg egy bizonyos Radnóti Miklós menedékkérelmét. Szerencsére l956-ban a nyugati menekültügyi hatóságok nem így értelmezték a genfi egyezményt, és nem toloncolták haza a menekülő magyarokat. Pedig a többségük aligha tudta a személyes üldöztetését bizonyítani.
A Magyar Helsinki Bizottság Strasbourgba vitte Juliet ügyét. Nem a menekültkérelmének elutasítása miatt – az Emberi Jogok Európai Bíróságának az illetékessége nem terjed ki a menedékjogi eljárásra –, hanem, mert úgy tartották őrizetben, hogy nem biztosították számára a hatékony védekezés lehetőségét: nem volt ügyvédje, nem volt ügygondnoka, elmulasztották az őrizet indokoltságának rendszeres felülvizsgálatát.
A menedékjogi kérelem elutasítása 2003 októberében jogerőre emelkedett, a BÁH most már jogszerűen elkezdhette a kiutasított lány rendőri kísérettel való hazaszállításának előkészítését.. Julietnek azonban ezúttal szerencséje volt. A nyírbátori fogdát tatarozni kellett, az őrizeteseket átszállították a debreceni menekülttáborba. Valójában a menedékkérőknek ott kellett volna lenniük az eljárás kezdete óta. Juliet nem várta meg a kitoloncolást. Eltűnt a menekülttáborból, feltehetőleg csatlakozott ahhoz a mintegy negyvenezer korábbi menedékkérőhöz, akiknek 1998 óta sikerült Magyarországról illegálisan tovább menniük az Európai Unióba.
Két hónap múlva Magyarország is az unió tagja lesz. Vajon azután is ilyen nagyra becsüljük majd a shariát? És ilyen kevésre a hazai jogszabályainkat, ha azok törté-netesen a menekülőnek kedveznek?
Népszava, 2004. március 18.
12 766 karakter
Az írást lezáró kérdésre, hogy vajon a menekültügyi hatóságok az Európai Unióhoz való csatlakozás (2004. május 1.) után is vissza fogják-e utasítani olyanok menedékkérelmét, akik tények sokaságával valószínűsítk, hogy vallásuk miatt üldözték őket, hogy vajon az idegenrendészeti hatóságok a jövőben is semmibe veszik az emberi jogokat, és börtönbe zárják a menedékkérőket, köztük a kiskorúakat is, a ciklusba gyűjtött további cikkek elégséges választ adnak: Magyarország menekültpolitikájának legfőbb célja az, hogy a védelmet kérők minél hamarabb elhagyják az országot, az idegenrendészeti hatóságok pedig nemcsak az embei jogok nemzetközi megállapodásokban rögzített normáit nem vették figyelembe, hanem a hatályos magyar jogszabályokat sem. Ebben a cikkben és más cikkeimben is leírtam a jogsértő intézkedésekért felelős köztisztviselők, a jogsértő ítéleteket aláíró bírók nevét. Váltig reméltem, hogy tiltakozni fognak, hogy beperelnek, és módom lesz rá, hogy akár bíróság előtt igazoljam, az említettek a jogszabályokat megsértve jártak el. Soha ilyen visszajelzést nem kaptam, az érintettek eleresztették a fülük mellett állításomat, hogy a jogszabályokat semmibe véve hozták meg döntésüket. Hallgatott a „törvényesség legfőbb őre”, az ügyész is.